Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 7. szám - Lőrinczy Huba: Küldetésvágy és vereségtudat (Pék Pál: Nyár füstje)
verseire (Mit akartok), ha nála is — akár József Attilánál — ......tőrt emelnek ágak” ( Tükörbe-néző). Némiképp zavar már, ha a variáció elernyeszti a mintaadó fordulatot — mennyivel erőtlenebb így: „Huszonöt évem elszaladt” (Kertemben hosszú- árnyú fák), mint volt a „Harminckét évem elszelelt” —, vagy ha pl. Kosztolányi Februári ódájának s Nagy László Vállamon bárányos éggel c. versének egy-egy jellegadó képe elegyül balszerencsésen (a Kések közt is zárlatában). Akkor viszont teljes az elkedvetlenedésünk s a tanácstalanságunk, ha többé nem egyes trópusok, szintagmák, sorok, fordulatok idézik mindössze az ihletőt, de egész versek, ha intonáció, nyelvhasználat, ritmus, logika, tér- és időszemlélet, víziós megjelenítés stb. mind egy irányba mutat, téveszthetetlenül: Pilinszky János lírájára. Az ő méltán csodált remekei, a Trapéz és korlát, a Harbach 1944, az Apokrif, a négysorosok etc. nélkül sohasem íródnak meg Pék Pál oly költeményei, mint a Kertemben hosszú- árnyú fák, a Körbeért világ, a Megörökít, az Egytestbe forrad, az örök-világos éjszakák, a Triptichon avagy a Lüktetés 4. része. Minek szépítsük: utánérzések ezek, olykor a szövegszerű egyezésig merészkedvén. Ha vegyes benyomásokat kelt, önsúlyából jócskán veszít a kötet, legfóként miattuk. Közreadásuk nem volt szerencsés gesztus. Inkább ígéret így, mintsem a beváltás dokumentuma a Nyár füstje. Szerzője oly költő, kinek rangjáról, jelentőségéről csupán az eljövő idők, az újabb kötetek dönthetnek. A Születés, az Arcod, az Egy kiállítás képei s (kivált a harmadik ciklusból) még több vers tanúsága máris egyértelmű: polifon dallamú, gazdag jelentésű líra készülődik itt. Elszántság, sűrűbben pulzáló ihlet, tágasabb világ kell a beérkezéshez? Őszintén kívánjuk valamennyit Pék Pálnak. (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1984.) 664
