Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 1. szám - SZILÁGYI DOMOKOS EMLÉKÉRE - Cs. Gyímesi Éva: Egy létszimbólum színe és visszája (tanulmány)

Etikai összefüggések Az értákailaikziat erkölcsi dimenziója további elemzés tárgya lehet a lehetősé­gek, a választás és a döntés viszonylatában. Induljunk ki abból, hogy az ember le­hetőségeinél fogva több, mint létfeltételeinek összege: a konkrét történelmi-társa­dalmi meghatározottságokon túl a korban adott lehetőségek virtuális teljességét is magáénak mondhatja. „A lehetőség nem aizonos a valósággal, de maga is egy va­lóság” — árja Antonio Gramsci. „(...) A lehetőség „szabadságot” jelent. A szabad­ság beépül az ember fogalmába.”25 Az önmegvalósításban ugyanis — legyen az személyes vagy közösségi ügy — olyan lehetőségek feladattá válásának folyamata bontakozik ki, amelyek valóra váltása névén az ember meghaladhatja körülményeit, tehát szabad lelhet. A folyamat ideális modellje a partikuláris meghatározottságok­tól a nsmbeliség távlatai felé irányul. „Aki etikailag szemléli az életet — állapítja meg Kierkegaard —, az az általánost llátja, s aki etikailag él, az életében az álta­lánost fejezi ki, az általános emberré teszi önmagát, nem úgy, hogy .leveti konkrét létét, mert így semmivé lenne, hanem úgy, hogy magára ölti és át- meg átszövi ál­talánossal. Az általános ember ugyanis nem fantom, hanem minden ember az, va­gyis minden ember számára megvan az az út, melyen haladva általános emberré válhat.”20 Ha ennek az általánosnak a távlata a lehetőségek közötti választás függ­vényéként nyílóik meg, akikor az emberinek erkölcsi kötelessége mindenekelőtt ma­ga a választás, és ez ugyanakkor szabadságának is feltétele. A választás pedig első fo/kon nem jelent mást, mint elérendő, megvalósítandó eszménnyé tenni valamely lehetőséget vagy tehetőségeket. Lássuk, mennyiben lehet választás eredményének tekinteni azt az eszményt, amelynek tartalmát képszerűen a kagyló-motívum, tételesen pedig Matokai idézett jelszava tömöríti: „Az erdélyi magyar szedtem arra van hivatva, hogy kicsiny le­hetőségek között, nlagy szellemi erőfeszítéssel egyetemesen emibari szellemmé le­gyen! Az eszmény értékfeszültsége az ‘önmegvalósítás folyamatának két pólusa, a partikuláris meghatározottság és az egyetemes emberi között vibrál. A „kicsiny le-. hetőségek között” ugyanis a miaga befejezett, lezárt voltában nem jelent többet, mint a történelmi ^társadalmi adottság józan tudomásul vételét. A jelszó nem az objektív lehetőségek szintjén nyit távlatot az egyetemesre, hanem az adottságok ellenére vállalt „nagy szellemi erőfeszítés”, tehát egy szubjektív tényező alapja. Ha megpróbáljuk konkretizálni, mit fed ez például a .tudományok területén, akkor ki­derül, hogy alapjaiban irreális, anakronisztikus elképzelésről van szó. A tudomá­nyos munka eredményessége a huszadik században nem utolsó sorban anyagi-in­formációs alapok és nemzetközi kapcsolatteremtés függvénye. Ha mindezek esélye egyenlőképpen adott a kutatók különböző csoportjai számára, akikor tehetséges egy természetes, Objektiv szelekció, amelyben az elsőséget és eredményességet az esé­lyekhez hozzáadódó szubjektív többlet, a tehetség és a szellemi erőfeszítés mértéke dönti el. Egyenlő esélyek hiánya esetén azonban csák a kivételes zsenialitás, a „hő­si” önimegtagadás tud eredményeket elérni. És ez, amennyire érdeme az ilyen ritka személyiségeknek, annyira mértéke az illető társadalmi .csoport méltánytalan hely­zetének is. A szóiban forgó eszmény létrehozóinak azért kell egy tisztán szubjektív ténye­zőre alapozniuk az önmegvalósítást, mert kizárják .belőle a ‘lehetőségek és a vá­lasztás mozzanatát: a „kicsiny lehetőség között” dtrt a meghatározottság elfogadását, a többi lehetőségnek .már az eszmény szintjén való kirekesztését jelenti. Így a .nem- választást, a tehetőségekről, .egyenlő esélyekről való lemondást is az eszmény tar­talmának részévé itaszáik. Egy poüitilkad kiút történelmi-társadalimi 'akadályai felől talán érthető, de mégis furcsa, hogy eszménnyé válhatott az önmegvalósításnak egy olyan programja, amely .nem tartalmazza a szabadságot mint a célirányosság kibontakozásának, az emberi élet „egész”-szé formálásának feltételét. Vagy vonzereje valóban abban rejlik, hogy átesztétizált formáiban, például a gyöngyikagyló-jelképben, szépnek látszik? Meg­53

Next

/
Oldalképek
Tartalom