Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 7. szám - Szikszai Károly: Beszélgetés Parancs Jánossal
repülőjegyüket.. . Két-károm év múlva visszatértem eredeti (tudományomhoz, gépésztechnikusként dolgoztam, egy ízben például Fontaindbleamban, Párizstól jó hatvan kilométerre. Reggel ötkor keltem, .este tízre értem haza. Elgondolhatod, mennyire utáltam ... Volt úgy, hogy fél évre leálltam, nem csináltam semmit, csak adósságokat szedtem össze a (barátaimtól. Amikor már elviselhetetlenül sok pénzzel tartoztam nekik, újra elkezdtem dolgozni, hogy törleszteni tudjiak... Az utolsó öt évben viszont, jórészt barátaim segítségével remek munkához jutottam: építészekhez jártam el rajzolni. Gondoltam, dolgozhatok náluk műszaki rajzolóként, de ők ezt nem ismerték. Mindenkit legalább technikusi szinten alkalmaztak; ikét-háram hónap alatt hál’ istennek bele is jöttem. Ez azért volt remek, mert kötetlen munkaidőiben dolgozhattam, és rendesen meg is fizettek. — Végül is ott éltél a Magyar Műhely körül, és mégsem lettél avantgarde költő... Ha jól érzem — bár lehet, hagy tévedek — leginkább az intellektuális költészetben találtad meg a hangod. Vajon miért? — A Magyar Műhelynek én is alapító tagja voltam, két évig szerkesztettem is a lapot. A Magyar Műhely másmilyennek indult, mint amilyen később lett. Annak idején szó sem volt avantgarde folyóiratról... De hogy (ki milyen költészetet csinál, azt hiszem, elsősorban alkati kérdés. S túl az alkati kérdésen, nyitván az is közrejátszott többen, hogy én nem úgy indultam, mint kor- társaim nagy része l(akik hasonló környezetből jöttek: Ágh Pista, Bella Pista vagy mások). Végül is én nyári paraszt voltam. Tizenötéves koromig dolgoztam a nagyapámnál, utána miár állami gazdaságokba jártam a szünidőben pénzt keresni. Szóval, én nem kötődtem annyira a földhöz, a paraszti munkához. A másik dolog meg talán az, hogy a magyar és a francia irodalom egyszerre hatott rám. És akkor még nem szóltam a matematikáról, ami — bármennyire is utáltam lakkoriban — végsősoron logikus gondolkodásra késztet... Én pedig megpróbáltam valami hasonlót csinálni az irodai óimban is. — Hogyan születik meg egy Parancs-vers? — Lassan és gyötrődve. Nem tudom, mennyire érződik ez a verseken, remélem, nem nagyon. Sajnos, elég nehezen írók. Különféle módszereket találtam ki az óvek sarán, hogy föloldjam magamihan a göncsösséget. Nem tudom, emlékszel-e rá, az egyik kötetemben úgynevezett időpontra írott verseket publikáltam, amit persze nagy ravaszul találtam ki, de be kell vallanom, nem nagyon sikerült, illetve amit közöltem belőlük, az többé kevésbé talán meg,állja a helyét. De ikitaláltam mást is. Mivel mindig kézzel írok, három éve kitaláltam, hogy gépbe írok. Ünnepélyesen leülök, és várok az első sorra. Aztán rájöttem, hogy ez se megy igazán ... Ifjúkoromban rengeteget javítottam a verseimen. Ma már elég keveset javítok. Ha megtalálom az ielső igazi mondatot, leütöm az alaphangot, rátalálok az első érvényes képre, nyert ügyem van. De amíg eljutok idáig, néha háromnégy óra is elmegy. Aztán ugyanennyi idő alatt elkészülhet akár egy húszsoros vers is. 612
