Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 7. szám - Szikszai Károly: Beszélgetés Parancs Jánossal
SZIKSZAIKÁROLY Beszélgetés Parancs Jánossal Költő, műfordító és szerkesztő. Negyvennyolc éves. Eddig nyolc verseskötetet publikált, a legutolsó, mely a Sivatagi följegyzések címet viseli, 'éppen a közelmúltban (1985-ben) jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában. Műfordítói munkássága is jelentős. Lefordította többek között Oscar Vladislas de Lubicz- Milosz verseit, Piere Boulle regényét, mely Nagyúri mesterség címmel jelent meg a Kozmosz Kiadónál, magyarra ültette Blaise Cendrars A villámsújtotta ember című prózai munkáját, tavaly pedig A mágneses mezők címmel tette közzé André Breton lés Philippe Soupault válogatott verseit. Parancsék lakását a Moszkva térről háromféle autóbusszal lehetett megközelíteni. Természetesen a legrosszafotoikra szállóik: féiltizenegytre ígértem magamat, de negyedkor még mindig a végállomáson vesztegelünk. Negyedtizen- egy után öt perccel végre becsukódik az ajtó, és prüszkölve elindulunk a Szilágyi Erzsébet fasor felé. Húsz percnyi késéssel érék Parancsék Volkmann utcai lakása elé. Parancs az ajtóban fogad. — Már örültem, hogy nem jössz, tudod, tegnap kicsit elhajoltam — mondja, de azért beljebb tessékel. A .kát és félszobás lakást hárman lakják: Parancs, a felesége, és a lányuk. — Ügy gondolom, legjobb, ha a feleségem szobájában csináljuk az interjút — mutat az egyik ajtó felé. — Itt kényelmesebben tudunk dolgozni. Bólintok. Míg bort hoz, és szódát csinál, titokban benézek a költő dolgozószobájába. Az egyik falat beborítja a könyvespolc. Az előtte lévő íróasztalon könyvek, folyóiratok, dossziék vaskos kötegei hevernék látszólagos összevisszaságban. A falakon képek. Festmények, rézkarcok, eredeti grafikáik. A szemben- lévő falon Deák László nagyméretű olajfestménye fogadja a belépőt. Parancs közben megjelenik, (kezében tálca imibolyog. A felesége szobája, mely egyben nappali is, valóban tágasabb, noha a szoba berendezésére itt is a könyv a jellemző. Leülünk, keverek magamnak egy (hosszúlépést. — Házibor — mondja Parancs, aztán föláll, s néhány pillanatra eltűnik. Hóna alatt sakktáblával tér vissza. — Ha akarod, játszhatunk néhány partit. Miközben fölrákjuk a bábukat, megtudom, hogy a sakkot még Kormos István ajándékozta Parancsnak. így aztán kettős áhítattal húzom meg a kezdő lépést. Kettős áhítattal, mert Parancsról tudom, hogy remek sakkozó. Az első partit mégis megnyerem. Nyilván a másnapossága 'miatt nézett el egy tisztet.. . Aztán amikor már harmadszor veri él rajtam a port, kicsit megváltozik a véleményem. Az ötödik partira való kihívást udvariasan elhárítom. Miután elpakoljuk a bábukat, hátradőlök a fotelben, és megszólalok: 608
