Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 1. szám - SZILÁGYI DOMOKOS EMLÉKÉRE - Cs. Gyímesi Éva: Egy létszimbólum színe és visszája (tanulmány)
kása, Ligeti Ernő maga írja Tamásinak, 1936-ihan: „Tegyük azonban a szávünikre a ikezüniket: a nyers szükségből csináltuk az erényt, és imént 'küllön-külön nem jutottunk papírhoz 'és nyomdafestékhez, nem vattáik kiadóink, hát csináltunk imá magunknak kiadót, s ösztönösen magunk köré fcanyarítottufc azt a (programleple t, amelynek egyes szálai már ott szállingóztak az erdélyi levegőben”17. Felemelő, de egyúttal figyelmeztető soirsdráma annak a Balázs Ferencnek az élete, aki a fiatalok számára ezt a szükségből erényt kovácsoló életeszfníónyt testesítette meg.18 Az értékteremtés súlyos áriára mutat rá a Hitel egyik munkatárséinak véleménye is: „A irajnszilváin irodalom megtanított a helytállásra, de arra nem, hogy hogyan álljunk helyt. Ami a fiatalságban a ikötelességvállaiáls erényéből él, az is ennek az irodaíom- n:ák köszönhető, de ez a kötelességváltóiláis keserű kötelesSégvóilHalás, ikonok megkapaszkodás, cisakazórtis megmaradás és nem felszabadító, életet széppé tevő hit”19. Ezeket a fenntartásokat pedig nyilván a szóbanforgó életeszmény mindeddig Viszonylag sikeresen feloldott belső ellentmondásai indokolják. A motívum értékszerkezete Ligeti Ernő az első, aki a közhelyszerű sors-analógiát két értékpóluséra lecsupaszítva, minden ©gyibetmosás nélkül, világosan fogalmazza meg az ellentétet: „engem nemcsak a gyöngy érdekel, hanem a kagyló verejtéke is, amely ilétnehoz- ta”2n. Ebből tűnik ki leginkább, hogy az a kép, amelyben a kisebbségi magyarság említett képviselői felismerni vélték a magúik létének és „küldeüés”-ének adetovát jelképét, az értékvesztésnek és az értékteremtésnek az ellentétét egyesíti magában. Sajátos azonlban, hogy az értákszarkezet ellentmondásosságát kezdettől fogva enyhí- • tik a szövegösszefüggés, a stílus esztétizáló tényezői. Az utóbbiak működésének akaira sem derülhet fény, ha nem próbáljuk meg elemezni, milyenek a gyöngy- kagyló-motívumban megtestesülő értékviszonyok. Legyen a kiindulópont a kép eredeti valósáigalaipja: a kagyló, amely egy homok- izem ellen védekező életfunkció, — váladék-kiválasztás — eredményeként létrehozza a gyöngyöt. A gyöngy tehát egy. biológiai tényszerűségnek, az őt létrehozó élőlény betegségének „termiéke”, s .mint ilyen, a kagyló számára nem is érték. Mi ehetett az alapja mégis a kagyló-élet emb érdesítésének a kisebbségi sorsra vonatkoztatva? -Nyilván egy külső körülménnyel szembeni védekezési mód analógiája. A tagyló úgy védekezik a homokszem ellen, hogy váladékával bevonja^ irritáló ha- ásárt megszünteti: egy negatív állapot után helyreáll a biológiai egyensúly. Az emué r értékké váltja a szenvedést, amely a külső körülményből, kisebbségi függőségéből származik. /Mi történik azonban a kisebbségi lét értékszerfcezeitéfoen az érték- /esztéstől az értékteremtésig. Nyilvánvaló, hogy a társadalmi élet nem pusztán vitális, hanem világnézeti, mkölcsi stb. éritékdiimenziókat is jelent. Ezeknék az értékdiimeinzióknak a harmó- úája általános emberi igény: eszerint az élet, a szabadság és az önmegvalósítás igymást feltételezik. Egyeztetésük nyilván minden kanikrét társiadalrm-tórtánélmi érben problematikus, hiszen az ember az őt meghatározó társadalmi összefüggő- ék foglya. A kisebbségi élet ezeken belül egy sajátos függőséget is jelent: ez az i külső körülmény, amely a személyiséget — ha vállalja ezt az életet — kényszerű amondásra, szenvedésre ítéli. Az alkotó munka pedig mint önmagvaiósítás egysé- !es értékrendszeren (belül a 'kényszerű lemondás ellentéte. Ha a kisebbségi az'\alko- ás.t ellentétével, a kényszerű lemondással együtt vállalja, akkor „küldetés”-mek ab- >en az értékalakzatában nem érvényesiül a 'logikai okság: szociálpszichológiai imű- zóval élve, kognitív disszonancia áll fönn.21 'Ennék a feszültségnek a lélektani ké- íyeimetlanségét nem szünteti meg de vatemifcépipen féloldja a teljesítmény, a mű irtéke. Nem is szüntetheti meg, hiszen a mű pszichológiai szempontból csák pillanatnyi .kielégülés az életre szóló szenvedéshez 'képesít. Ennek az értékalakzatnak a sajátossága még jobban kitűnik, ha egybevetjük nás, lehetséges értékalakzatokkal. Egy odyain ideális formához képest, amelyben a 51
