Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 1. szám - SZILÁGYI DOMOKOS EMLÉKÉRE - Láng Gusztáv: A költő és az Ige (tanulmány)

— fogalmazza meg, a század botránya” ürügyén a beletörődés botránya elleni tiltakozást; „a legborzasztóbb az, ,hogy megszokod”. iA 2. rész a „békés” hétköznapok tegnapját mérd a botrányos jelenhez, de a hasonlat éppen nem ellentétező jellegű; a tegnapi „bélke” is csak a megszokástól nyerte nyugalmát, a teljesség- és szabadsághiány jellemezte azt is, s a nyílt brutalitás képeiről a hasonlat névén kitűnik: mindig is benne lappangott életben, valóságban. A „szótlan szolgasátgnak” nincsenek fokozatai, s az áldozat ömvétkére ismer a tegnapi megszokásokban, melyek észrevétlenül kalauzolják a teljes kiszodgáltatiottsáigba. A valóságos szögasdrótolknól ezért átszakíthatattlanahb a szavak szögesdrótija, mélyek alapvető embert értékeket neveznek meg, de ha nem áll mögöttük az abszolútum ígéretének fedezete, ha a lélek beletörődik, hogy ez ígéret helyett a viszonylagosságok aprópénzével fizessék 'ki, csalás eszközévé válnak, nem küzdelemre és lázadásra szólítanák, hanem a belenyugvás „erényét” érlelik, az értékhiányos lét tetszetős csomagolásaként. A végső változatban zárótétellé előléptetett 7. rész korhűen németül idézi a „lágerjelszavakat”:

itt megtanultuk: Liebe zum Vaterlande! —

szeresd a szögesdrótot, megvéd a betörőktől — és megtanultuk: Sauberkeit! —

tartsd tisztán a szemétdombot, mert asztalod — és megtanultuk: Pünktlichkeit! — gyakoroljuk a pontos halált — és megtanultuk: Gehorsamkeit! —

halj meg engedelmesen, hogy mennybe juss — és megtanultuk: Wahrhaftigkeit! —

valid be őszintén, hogy tetszik neked itt — és megtanultuk: Fleiss! —

szívjuk szorgalmasan a ciánhidrogént — és megtanultuk: Opfersinn! —

szegény, éhező vérebeknek adj a combodból egy kicsi húst és megtanultuk: Arbeit macht frei! —

a befejező részben azonban az éllet lüktető elevensége rajzolódik elénk, s a lefordított fogalmak újra elmondása sugallja: a koncentrációs tábor az értékvesztett, a degradált létezés jelképe, azé a létezésé, mely magát az életet minden áron meg- vásárolhatónak, megönizíhetőnek tekinti.

— gyerünk, gyerünk, emeld, cipeld, izzadj, lihegj, gyerünk, mozogni, ez még élet, egyetlen, súlyos, ronda kegy, gyerünk —

los! — görnyedj, nyögj, jajgass, üvölts, ha mersz, vagy üss, ha tudsz, mert itt a fő a Tisztaság, Pontosság, s az hogy Ne Hazudj, s — Áldozatkészség, Szorgalom, Sok Szép Honpolgári Erény,

Engedelmesség, ó, csodás, és a szívekben lángoló Honszeretet, amíg lerogysz, tarkódról lesiklik a fény —

Es gibt nur einen Weg der Freiheit! — és megszabadít egy golyó.

3.

„Az igét — az Igét elfeledtem. És most már nincs bocsánat.” A vers címe, mely ezzel a lemondó sorral zárul, A próféta. A kötet, melyben megjelent, a kétértelmű Búcsú a trópusoktól címet viseli, s a maga rendjén szerves folytatása A láz enciklopédiája kötetnek. Ha csak tartalmaikra figyelünk, e kötetek versei a hit válságáról vallanak, a szó azonban — hit — túlságosan a szubjektumhoz kötné e válságélményt. Az Ige azonban szavakba foglalt hitet jelent, illetve hitelt érdemlő szavakat. a korai oratórium-versek legmegrázóbb tanulsága azonban épp a szavak tar47