Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 6. szám - Gaál Károly: Kire marad a kisködmön? (tanulmány)

a major teljesítményéért ő felelt a tulajdonosnak. Ő kirakhatta a bérest, de öt meg a földesúr.

A tiszttartó és a béresek között állt a gazda, ö adta tovább naponként a neki is előírt parancsot, ő ellenőrizte lépten-nyomon a munkát. Valahogy úgy nézett ki az egész, mint egy lánc. Az uraság a tiszttartót, az a gazdát, az meg a bérest dobhatta ki. Aztán ha valaki kérdezi, ki függött a bérestől, arra is megvan a válasz, mert a béreseknek is megvolt a belső hierarchiájuk. Hivatalosan ugyan a parádéskocsis is csak béres volt, de az ő szava gyakran jobban hatott, mint a gazdáé, mert ő a felsőséggel gyakrabban és szabadabban beszélhetett. A parádéskocsis mindeijt hallott, amiről az urak beszéltek, de repült, ha arról csak egy szót is valakinek elmondott. Az uradalmi kovács és a bognár is kommend ót kapott, de azért mégis csak meg-mesterurazták. Az öregbéres lehúzhatott egyet a kisbéresnek és a nagyostoros is csak odacsapogatott a kisostorosnak. Mind együtt leteremtették azokat az öregeket, akik már nem voltak teljes erőben és félbére kerültek. Aztán meg a béresasz- szonyok nyelve sem kímélte azt, akit a béresek fogadtak fel a disznóik őrzésére. Így aztán akárhogy csűrjük-csavarjuk, mindenki függött mindenkitől. Csak akkor tartottak igazán össze, ha egy falubeli beleszólt életükbe.

Ha a Mari nénit hallgatom meg, talán megtudok a szomszédasszonyáról mindent. A sok rossz mellett valami jót is. Átmegyek a szomszédasszonyhoz, az sem kíméli meg Mari nénit. De ha egy harmadik, és méghozzá nem falubeli, mindkettőjükbe beleharap, igencsak összetartanak. A kutatásban eddig csak mindig az egyik szomszédasszonyhoz jutottunk el. Most mind a kettőt megkérdeztük és előjött valami más is, amiről eddig az irodalomban nem sok szó esett. A felelősség és a béresek között volt elég viszály. Ezt nem is akarjuk megszépíteni. De mindketten egy hajóban ültek. A harmadikat, a falubeli parasztságot sem akarjuk megszólni, abban az időben neki is igaza volt, de annak más volt az érdeke. Egyik oldalon ott volt a nagybirtok. Ott nagy volt a parcella. A másik oldalon, a parasztoknál, meg kicsi, vagy még kisebb. A paraszt az övét növelni akarta. Az uraké nagy, az enyim kicsi elv alapján meggyűlölték a nagybirtokot. Igen ám, de a tulajdonos nem élt ott, és ha ottan is élt volna, annak nem szólt volna senki. Az úr volt. Ha ugyan a paraszt gyereke is nyáron részes lett, csak paraszt maradt, még akkor is, ha az udvarban csak öt tyúk kapargatott. A majorra nézett és nem a majorból. Ott meg kit látott? A bérest, annak családját, azokat, akik az úrnak szolgáltak. Így aztán, ha már az úr nem volt kéznél, azt fogták elő, aki elérhető volt, a bérest. Azt szidták, nézték le, mert ha az nem lett volna, nem létezhetne a nagybirtok se. Így aztán számukra a béres nem volt egész ember, gyereke se üthetett vissza. Két malomkő közé került. Számtalan majorbeli mondta, hogy nem cseréltek volna egy paraszttal sem, lányukat sem adták volna szívesen hozzájuk. Azt sem hallgatták el, hogy az ő asszonyaik hatvan éves korukban még egyenesebben jártak, mint a legtöbb parasztasszony, mert azoknak a földdel együtt éjjel, nappal gondjuk, munkájuk volt. Akármekkora is volt a föld, a gond mindig csak nagyobb lett, hátuk igen gyorsan meggörnyedt.

Valami igazság volt is ebben. A majorban csak a férfi volt szerződtetve. A feleségek kaptak részesmunkát, ha akartak és volt. Ilyenkor dolgoztak is megszakadásig. Egy hónap, kettő nyáron. Az év többi részében a házimunka mellett csak az görnyeztette őket, hogy osszák be azt, ami a kommencióból befolyik. Ha a béresfeleség nem tudott beosztani, nem volt a majorban becsülete és ha gyerekeinek felkopott az álla, az nem a paraszt gondja volt. Mindegyik tépte a másikat és így aztán ki is alakult egy szinte hagyományossá vált ellenségeskedés. Ha faluban volt mulatság, a béresek legtöbbször csak külön asztalnál ülhettek, de a major búcsúján, ha egy falubeli legény igen hetvenkedett és kidobták onnan, évekig beszéltek róla. A majorban is, de ott kárörömmel, a faluban meg bosszúra várva. Akárhogy is nézzük, meg kell vallanunk, hogy mindkettő kerülte egymást.

Már megint csak a kisbundánál kötünk ki. Mindegyik, a paraszt is, a béres is csak azt látta, hogy az ki volt-e varrva, vagy pedig milyen rongyos volt és a kettő519