Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 6. szám - Marsall László: A Negyvenegy öregek ciklusból: Az ábrándozó, Mariska néni együgyű példázata, Mariska nene mondogalódása (versek)
MARSALL LÁSZLÓ A Negyvenegy öregek ciklusból Az ábrándozó Tavasszal itt gurult el az ablakom alatt az özvegy, pedálos frászkarikán, rámosolyogtam, fityiszt mutatott. Nyáron már jegyben jártunk, együtt a Vidám Parkiba. Ősszel házasodtunk a gesztenyefák kicsi sündisznóinak társaságában a kórházkertben. Télen, telente, látogatom a temetőben szegénykémet, volt özvegy Senkinét. Mariska nene mondogalódása Szoba-konyhám tavaszkor a Nagyrét, míg meg nem nősült a gyerek . . . A szobáiban is a konyhában is, szőnyegről ha pölyhöt csippentek, követ fölmosok, lehajolok és faromat paskolja az öreg. Elment volt ö, és jött a menyem, stippen asszony, a nyelve balta, ekevas, kiszántott a szobából, megaprított, ahol faromat estente paskolja az öreg. A funér-fal mögött .szutyorgok a konyhazúgban, míg világra kibújta magát az unokám. Bömbölj huszár! Tágasság neked! Meg terep! Jól megvagyok én a sublód-fiófcban is. Ám itt a falon, a fiók-falakon a régi képkeret! Az Ö képe —, benne elalszom, az üveg alatt, és napestig paskolja faromat az öreg. 513
