Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 6. szám - B. Péter Ferenc: A kisfiú (mesék)

Azért hiába tiltja a szomszéd bácsi, mi szoktunk játszani a kutyával. Elhají­tunk mindenfélét jó messzire, és visszahozza la kerítéshez. Főleg egy kis le­eresztett gumilabdával szeret így rohiangászni, azt élőre oda is Ihozza nekíülnik, hogy dobjuk el. De nem mindig ilyen barátságos, van, Ihogy morogva fogad bennünket, ugrál, ugat, acsarkodik. Ilyenlkor egy hosszú bottal piszkáljuk és visszaugatunk, de a múltkor álmomban nagy ívben átugrott a kerítésen, és fogcsa'ttogtatva rám rontott. Nyála csörgött, torkából vad morgás tört elő, nemhogy futni, lépni sem bírtam. Hátammal a szálvafámak szorultam. Csák rohant, rohant felém, már a fára sem volt időm felmászni. Láttam, a torkom­nak fog ugrani, már éreztem a hirtelen fájdalmát, a forróságot a nyakamon. Tudtam, hogy cfeak álmodom, de azért nagyon szerettem volna felébredni. Rám vetette magát, szállt felém a levegőben, megcsapott a löhelete — ás ak­kor végre felébredtem. Azóta nem idegesítem, és Jancsinak sem hagyom, hogy bántsa. A tudományos kísérletek hosszú sorában egy mindmáig megfejthetetlen eset — sem apu, sem anyu, sem Jancsi, sem 'nagypapa, sem nagymama, de még a szomszéd bácsi sem talált rá igaznak 'Vélhető magyarázatot — a rozsdás kon­zervdobozba félig vizet öntve, mindenféle tépett füveket beleszórva, egy tö­rött tetőcseréppel letakarva, egy téglával leterhelve: mindeme előkészített kí­sérleti laboratóriumból a (betelepített két darab házascsiga másnapra eltűnt! A kisfiú egy padban ül, előtte füzet és ceruza. Szeme a táblán. költözünk Most költözünk. Tegnap mindent össze (kellett csomagolni, apu azt mondta, az összes holminkat kocsira rakják, elviszik délelőtt az új lakásba. Az új lakás ... Nekem nem tetszik, olyan üres és (hideg, nem is értem, miért kell nekünk el­költözni. Hiszen olyan jó volt otthon. Meg a barátom sem lesz velem, nem vihetjük -magunkkal. Apu azt mondta, ott is lesz sok gyerek, majd lesznek új barátaim. De miiért Ikeh nekem új (barát, amikor már úgyis van. összecso­magoltunk mindent, aztán az új helyen az egészet iki kel majd csomagolni, azt sem tudjuk, mit -hova tegyünk. Otthon mindennék megvolt a helye. Most érnek a szállítók a ház -elé. Persze niem olyan kis kocsi, hogy kétszer kel vele fordulná, (ahogy a szomszéd bácsi mondta este — hatalmas ralkéta- autó, amire mindenünk fölfiér. Ki ugrálnak belőle, mindenkin teljes felszere­lés: sisak, gázálarc, sugárpisztoly. Mindenre felkészültek. (Egyéniként, egymást fedezve közelítik meg a házat. Először a családot helyezik (biztonságba, csak utána kezdik -el hordaná az összerakott holmikat, bútorokat. Nemhiába tartot­tak támadástól, egyik pillanatról a másikra -ropogó lángok lepik el laz utcát. A szállítók nem ijednek meg, a r-akétaaultó orrán lévő csapot kinyitva -hab tör 503

Next

/
Oldalképek
Tartalom