Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 6. szám - B. Péter Ferenc: A kisfiú (mesék)

Visszafordult és Nso Csit (látta maga előtt.

— Sápadtaroú imiég mem látta ezt a vidéket — mosolygott a lány.

Űigy, erre jön ia folyómeder, valamikor széles folyó ihömpölygött benne, zöld volt itt minden, vadak ezred jiártalk ide áinmi. Aztán megölt mindent a homok. Oda még rakok egy dombot, jól meg vizezem, át is fúrom, ez lesz az alagút, amin át elmentek a navaiholk, ment nem mehettek arra, ahol valamikor Szökkenő iSzarvas vezette őket.

Kész is. (Még ott meg kell erősíteni azt a sziklát, meg erre a dombra is teszek még homokot. Most megnézem messziről.

— Elérkeztünk a (kanyonhoz, innen már csak egyeséivel (haladhatunk tovább — állt meg Winnetou.

— Szálljanák le la lóról — intézkedett Old Firehand.

— Jobbra, az a furcsa alakú ihalom az indiánok műve? — kérdezte Köpcös Jemmy, miközben kászálódott le a lováról.

— Igen — ráncolta homlokát Old Schatterhand — a legnagyszerűbb indián főnökök egyikének emlékére emelte népe.

Egész jó. A hegy körülfogja a völgyet, ahol a rézbőrűek elrejtették kincseiket. Valamikor egy nagy itörzs élt itt, (békében, vadászták az erdő és (a préri vadjait, ihalászták a folyó báláit. Aztán jöttek á komán csők, jött a háború. És jött a homok.

501