Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 5. szám - Fabó Kinga: Csomagolástechnika és közegellenállás: A lélek és a formák (Zalán Tibor három énekéről)
játszódnak. Ez nem más, mint a formák tere, amelyen belül a lélek mintegy „elrendeződhet”. Jelen vannak természetesen a Tandori óta szinte kötelező szójátékok is (levert lavór; már csak énekelt — már csak ö-nek ült). Zalán ezen túl megbontja a szóhatárokat is, szavakat szakít szét és tol össze, időnként torlódtat egymásra (ezakeleteurópaiesőezakELKÉPZELEM), és ezzel valóban egy újfajta belső ritmust kölcsönöz a verseknek (éjszaka leroskad magából k kel ma gába kik eri- csek sár gálya). Nemcsak a szóhatárokat tolja el, hanem hangokat nyújt meg (nnnnnnnnnnnnemzeti szívünknek szaga van) és ezzel szó szerint eltolja, módosítja a hangsúlyokat is. Így a vers egésze egyszerre több és kevesebb, mint a leírt betűk lineáris rendje, képe, illetve mint a hangok hossza. Az előbb említett referens és referált viszony állandó változásából, elcsúsztatá- sából adódik ezeknek a verseknek a sajátos játékossága. Játék a szavakkal, a szavak és a dolgok összepárosításával, a látvánnyal, a helyesírással (nagyon fontos a versek képe), a hangzással, sőt a mozgással: ezek mobil versek is, időnként többfelé: föl-le, oda-vissza olvashatók, egyszerre többféleképpen. Az Ének pohárért kifejezetten mozgásképzetekre épül. A vers egyik kulcsfontosságú sora: A tornyok között életéért egyensúlyoz. — Ez az explicit módon is megjelenő állítás implicite az egész versben benne van, az egyensúlyozás motívuma az egész verset átszövi. Kényes, csak pillanatokra megteremtett, s máris felbomlóban lévő egyensúlyok billegnek ide- oda. Az ide-oda lengés, váltás, forgás, illetve az egyensúlyteremtés motívuma a nyelv minden szintjén megvan, még a magánhangzók palatális-veláris válitakoztatá- sában is ez érvényesül: férgek : : : : : forgok; lőre, lóra; grimmatökét testvérek öleljük meg a gramma tikot belője azt stb. Éjre vált — napra vált, illetve: s fönt a vallatólámpa zöldre vált — mondja a vers tételesen is. A játékosság, frivolitás és könnyedség szerepét a 70-es években megújuló prózánkban Balassa Péter elemezte röviden. (A téma külön tanulmányt érdemelne.) A játék az, amivel „fölötte” lehet maradni, miközben „benne” vagyunk, írja. Szerintem a játékosság nem elsősorban a „fölötte-benne” pozíciót jelenti, hanem a „fö- lötte-kívüle” pozíciót, vagy ezt is, Tandori találó szavával szólva a „rá-kívül-levést”. Erről Peter Marshall Nincs helyed a temetőben című regényének egy részlete jut eszembe, ahol szintén „szókereső játék” folyik, de ez a játék is véresen komoly: „A fa csak egy szó, doktor. Kellett lennie egy időnek, valamikor régen, amikor maga a szőnyegen csúszva-mászva kinyújtotta a kezét, és életében először megérintette egy ismeretlen anyag furcsa, durva vagy fényezett felületét, melyet aztán valaki biztonságosan becsomagolt a maga számára egy szóba: fa. És az a valaki, aki felnőtt magasságából lekuporodott magához, valamikor bizonyára szintén kitárt kezekkel csúszott-mászott, egy másik szőnyegen, a világot kutatva. De nem sikerült megtalálnia, szavakat kapott helyette.” Zalán Tibor kérdez, és kérdéseihez új nyelvet próbál megalkotni. A nagy kérdés, hogy nyelvileg (is) egyeztetni tudjuk-e egyáltalán tapasztalatainkat. Zalán többfelé nyit, többfelé próbál meg konszenzusokat teremteni. A hagyományos és a modern hagyomány számára nem kulturális ballaszt. Versei nyelvi, grammatikai térben játszódnak, és ez az, ami. Nincs más jelentése. A lélek és a formák viszonya változott meg. 44?
