Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 5. szám - Bíró Margit: Egy grúz krónika tudósításai 5. századi kaukázusi támadásokról, hadjáratokról - Vahtang Gorgaszal életrajzának néhány kérdése (tanulmány)

VAHTANG ÉS AZ ÓVSZ BAKATAR45 HARCA,

AMELYBEN VAHTANG MEGÖLI BAKATART

A következő napon egy másik vitéz állt ki az ovszok közül, akit Bakatornak hívtak. ő (is) egy góliát volt, s amióta csak harcolt, senki sem tudta őt bajvívásban legyőzni. Minden ellenfelét megölte, mivel az íj ja tizenkét araszos, a nyila pedig hat araszos volt. Baka tar megállt a folyó partján, elkiáltotta magát és így szólt: „Vahtang király ne bízd el magad Tarkhan megölése miatt, nem tartozott ő a gó- liátok közé, s ezért halt meg egy gyerek kezétől. Most, ha megint te állsz ki harcolni, olyan kemény küzdelemben lesz részed, amelyből sehogysem menekülsz. Ha nem, bárki álljon is ki a te seregedből, készen állok az ő számára is”.

Akkor Vahtang válaszolt Bakatarnak és így szólt: „Nem a magam erejéyel győztem le Tarkhant, hanem a teremtőm erejével. És nem félek tőled, miként egy kutyától sem, mivel Krisztus ereje velem van és az ő dicsőséges keresztje fegyver a számomra”. Vahtang felsorakoztatta és készenlétbe állította a sereget, fölült páncélozott lovára és fölemelte leopárdbőr46 pajzsát, amelyet kard nem vághatott át, lement a lejtőn és megállt a folyó közelében. Kiáltott Bakatarnak és ezt mondta: „Nem megyek át a folyón, mivel én király vagyok; nem közeledem Ovszeti seregéhez, mivel ha én elpusztulok, az egész seregem elpusztul. Te azonban rab vagy, és a te pusztulásoddal, akár egy kutyáéval, nem szenvednek kárt Ovszeti seregei. Gyere te át a folyón”. Akkor az óvsz Bakatar teljesítette a kérését és ezt mondta: „Én a te gyilkosod, átmegyek a folyón, hanem te állj hátrébb, a folyó partjától három utevanra”47.

Akkor Vahtang hátrahúzódott. Bakatar átment a folyón és elkezdett lőni a nyilával. Akkor Vahtang, lévén jó szeme, éles esze és fürge lova, kitért a nyila elől. Mivel a közeledő nyilat már messziről meglátta, elugrott és ügyesen közeledett (Bakatar felé). (Mind) az innenső és (mind) a túlsó oldalon álló sereg sípolt és dobolt. És mindkét sereg, a grúz és az óvsz, olyan nagy hangon üvöltött, hogy attól megmozdultak a hegyek és a dombok. Bakatar nem tudott kettőnél több nyilat kilőni Vahtang pajzsába, s egyáltalán nem tudta átütni. Egy másik nyíllal Vahtang lovára lőtt és eltalálta azt. Mielőtt azonban még lerogyott volna Vahtang lova, rárontott (Vahtang), rácsapott Bakatar vállára a kardjával és kettéhasította egészen a szívéig.

Csak ekkor esett össze Vahtang lova. (Vahtang) gyorsan kinyújtotta a karját és elkapta Bakatar lovát. Először leborult a földre és hálát adott istennek, jobban, mint először. Fölült Bakatar lovára, megállt a seregei előtt és hangosan így szólt: „Legyetek bátrak és erősek, mivel isten velünk van”.

Felkészülve elindult a sereg, elöl voltak páncélozott lovaikon a páncélinges-si- sakos lovasok, mögöttük a gyalogosok, és a gyalogosok után a lovasok sokasága, és így mentek az ovszok felé. Az ovszok pedig egy szírt tetején helyezkedtek el és sűrű esőként zúdították rájuk nyilaikat.

Akkor Vahtang király válogatott lovasaival a sereg élén kiabált nekik, bátorította és nyugtatta a seregeit. Akkor az élen álló pánoélinges lovasok fölmentek a sziklás úton és a síkságra értek. Mögöttük jöttek a gyalogosok, utánuk pedig a lovasok sokasága. Nagy harc volt közöttük. És amikor Vahtang a jobb oldalon harcolt, (még) a bal oldalon lévők (is) remegtek; és amikor a bal oldalon harcolt, (még) a jobb oldalon lévők (is) remegtek. És a seregek ekkora sokaságában (is) felismerhető volt Vahtang hangja, (amely olyan volt), mint az oroszlán hangja. Két lovas kísérte őt: Artavaz, (Vahtang) tejtestvére, Szaurmag szpaszpet48 fia és Bivritian herceg, ök is bátran harcoltak.

Akkor vereséget szenvedtek az ovszok és menekült a táboruk. Elpusztultak és fogságba estek. A menekülő ovszok többségét élve fogták el, hogy visszaváltsák azokat a grúz rabokat, akiket az ovszok korábban ejtettek foglyul. Amikor visszatértek az üldözésből és ugyanott letáboroztak, három napig pihentek és áldották istent. Utána szétszéledtek, hogy elfoglalják Ovszetit. Eupusztították a városaikat, számtalan foglyot és hadizsákmányt szereztek.

424