Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 5. szám - Deák Tamás: Don Juan halála - Regény-torzó, meg egy bizalmas epilógus

DEÁK TAMÁS

Don Juan halála

REGÉNY-TORZÓ, MEG EGY BIZALMAS EPILÓGUS

Huszárik Zoltán emlékének

„Mert szükség, hogy botránkozások essenek; de ja) annak az embernek, aki által a botránkozás esik.”

MÁTÉ, 18:7

i.

Többre tarthatta a tudásomat, mint én magaim, amikor rámibízta, írjak epilógust megőrzésre hagyott kéziratához. Végső óhajommal hozzád fordulok, barátom, Grácián — hangzik a terveiében —, mert hűséged a Természet műve, nem az elme kényszerítése, mint az én hűtlenségem volt. Tudni fogod, hogy feljegyzéseimben nem vallhattam mást, csak amit én véltem dolgaimról, a kétségeim mögül kibukkanó hittel, mely kedőzött dicsekvéssé rontja az önvádat. Mentegetőzésem mentegetését: ezt várom tőled; hogy pártfogolj tehát, midőn nem leszek már a pártfogód.

Gúnyolódott-é Don Juan Tenorio? S ha igen: velem, a túlélő öreggel? Szellem-mosolyát küldve, odaátról? Vagy legfőbb ellenségéivel dóvajkodott ismét, önmagával?

Levelét hasztalan kezeltem a klasszikus elemzés savaival; annyit értem el csupán, hogy kihűlt, és megváltoztatta természetét, miként a számokiba zsugorított zene. Talán úgy kell olvasni, ahogyan szól: nem firtatva a gúnyt, elfogadva kijelentéseit, mellékgondolatok nélkül, vagy elhallgattatva őket. Hiszen elképzelhető: a halálra készülődve csakugyan azt várta tőlem, hogy mentegessem a mentegetőzését, lássam el magyarázatokkal a kezemre bízott százhatvan oldalnyi életkommentárt, ésszerűsítsem a hitét. Aki a lehetetlenért élt, mint ő, attól is elvárhatja a lehetetlent, akit barátjának nevez.

De hát a barátja voltam-e, csakugyan? Arra gondolt-e, amikor leírta, hogy ő volt a barátom? Vagy én — az övé? Felemás szólásformát használt Don Juan, kétértelműt, amilyen ő volt, az élete, a kézirata. Lehet-e barátja egy dúsgazdag főúr a nyomorult pártfogoltnak, aki nagylelkűségének köszönheti a kenyerét? S lehet-e barátja a még ifjú férfi egy huszonöt évvel idősebb s korán megvéoült embemék? S ami a leginkább kétséges: kíván-e bírálót maga mellé, aki szenvedélyes bírája önmagának? Don Juan az volt, s bízvást föltehető, hogy ezt a gyönyörét, az ön-bíráét, nem akarta megosztani senkivel.

4 ól