Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 4. szám - Kőrössi P. József: özép eletai történet (Visky András: Partraszállás)

V.). A versekben feltérképezett város utcái, terei a Laokoonhoz vezetnek. A „kimenetel nélküli küzdelem” mélységei felfedhetetlenek, és ott (itt) a cselekvésnek csak eljátszott, érvénytelen kategóriái vannak: „abban a harcban / abban az esetlen fojtogató / mindennapi küzdelemben — / / a Laakoonban / én is ott vagyok!”

A VISSZAJÁTSZÁS már a következő „fejezetcím”, mégis, továbbra is Utrillo képeslaputcáin járunk; mégis, továbbra is a színtelenség árnyalatai fedezik, rejtegetik festék mögé a költői, és a „végképp elolvadt összetöredezett / szárnyak emléke” oltalmazza. Visky könyvének ez az a „fejezete”, amelyben megszaporodó — nem költői! — bizonytalanságairól, tétovaságairól ad számot. Foszladozó égboltról ír, amely alatt minden csak mintha történne meg, a valódi, és valóságos eseményekre az „emlékek szivárvány hártyája” borul, és Visky ennek az erősen bordázott hártyának a milyensége izgatja. Persze, szeretné helyretenni emlékeit. Sőt: ismerni akarja emlékeit: például a 215—p/1955 számú ténnyel kapcsolatban is (visz- szajátszás III.), mely minden bizonnyal „goromba férfiak”, „egérarcú fenevadak” egyik gyilkos határozatával azonos. A „háromhavonta két csomag / cigaretta valami szalonna / egy meleg szvetter ami / jól tudtad nem érkezik meg” — féle vers sem mondhatja ki a bizonyosságokat —: ha dokumentum, akkor sem az a feladata. „a szavak tükörzenéje” teszi bizonytalankodóvá a szerzőt; a tények megismerése és értelmezése közben szaporodnak „mintha” és „talán” szavai. De hát ez is állás- foglalás. (Kell-e állást foglalnia? — Ha már az állásban van, nem döntheti el), partraszállás című versében „bármennyi lépésről”, akármilyen irányról” ír; a sam’ song című versében pedig a parton ólálkodó fa „nem is tudom milyen”, és látnivalók „doberdo körül vagy hol” adódnak (kiemelések minden esetben tőlem — ká- péjé).

Visky András hadjárat című verse a kötet egyik legjobb írása, és emlékeztet egy másik költő — Szőcs Géza — egyik jelentős és jól ismert művére. Szőcs a Párbaj, avagy a huszonharmadik hóhullás című könyvében ír arról, hogy háborúba készül, de ellenfeleiről semmi bizonyosat nem tud; sem azt, hogy kikkel kell megvívnia, sem azt, hogy miért, és mikor és hogyan vívnak majd. Egy dolog biztos: a háborút csak elvesztheti, nyerési esélyei nincsenek. Visky verse rokona, és nem másolata, nem kivonata, nem parafrázisa, nem tovább —, hanem újragondolása Szőcs szövegének, „el kell menni, tudod, el kell menni, / reggel vagy este vagy mindegy mikor / készületlenül és kétkedőn” — írja Visiky. (Kiemelések tőlem — kápéjé). De a költő — illetve a személy, akiről, és akihez a vers szól, szólni akar — nem indul: „te viszont állsz, állsz / viliódzó gyapotruhában, / iszonyodva nincstelen voltod egyneműségétől”. Ha mégis lép — lépni kényszerül — csak „a kéklő égtájak felé” léphet, és ott „most van a legnagyobb esélyed a vesztésre” — írja. És íme: nem véletlen a két mű összehasonlítása. A cselekvés lehetőségei egy hadjáratban és egy párbajban épp oly határosak, és előre kiszámíthatók. A párbaj és hadjárat előtt legfeljebb „mentségeidet vetkezed le”. Mintha azt mondaná: hadjáratra — és párbajra — csak a vesztesek készülődnek, azok, akik kifelé indulnak „a hajnal rongyaitól letörölt szemekből”. De a nyomaikat „nem őrzi meg a hó, a homok” — legyen szó a kéklő égtájakról vagy a hajnal rongyairól, ezeket a nyomokat nem a szél fogja tova fújni.

De nem is a hó, nem is a homok, nem is a szél fogja megtartani a nyomokat.

„HEJ” (Visky András: hely ahol hiába keresnélek; partraszállás 26. oldal).

A partraszállás hadjáratában — milyen gyönyörű ez az anakronizmus —: a „havazásba dermedt lovakról” is sok szó esik. Visky lovai — a partraszállás hadjáratában — „ha átszűrődnek kristályokként / a völgyek felett derengő / ködszerű káprázaton / és feléd szállnak — / tüneményes ezüstméhek”. Nincs közük Nagy László csillagok sebezte, gyönyörű bolygókra karcolt lovaihoz.

Nagyon izgalmas Visky András kötetének harmadik — a szárnyas oltárnak — a másik, szélső szárnya is, melynek A KÖLTÉSZET NAPJA a címe. Ahogy a Visky- től már megszoktuk, itt is találunk a ciklus címével azonos című verset.

Még korábbi soraiból tudjuk, hogy „a költő kedvese (...) otthontalan mint egy

382