Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 4. szám - Tábori Ottó: Gondolatok Schrammel Imre váci kerámiareliefje előtt, Az átriadt, Szerelmi provokáció, Oldás (versek)
TÁBORI OTTÓ Gondolatok Schrammel Imre váci kerámiareliefje előtt Lázongj csak, halálraítélt, te minden-kori, te fenséggel és gyötrelemmel teli ember, bent telítődik a színpad hanggal, kalanddal, de fönt hunyorog a samottszemű angyal, veres Gsöcsein felparázslanak az ujjlenyomatok . . . majd lángolni kezd a szörnyű sárkány-hús-an yag, az élekből kilovagolnak a porcok, a gyermekkor láz-borostás képei, a koponyalékelés gépfegyversorozata, az ötvenes évek főiskolai nyomorúsága, a baltával felszeletelt kalács, a fradi-kalóriapénz, az uszoda fényes húgyvezetéke, a gondolat nagykorúsága, majd a szellem nagyvárosi fényei, felrobbant zongorahangok hideg pillérei, a végül mégis kristálytisztán szólók, a térbe nyúló szív-mögüli mólók, aztán a lány és a gyerek, felvont szemtengerek ... .. . szinte rámszáll a 120 mázsás f'ény-ámyék-ritmus Grand Canyon folyosós hegy-völgy rendszere, mit átjártak idegciklonok, homlok-tajték-poklok, a testi és szellemi gyöngyök síkos méltóságai, a mag riasztó hatványozódása, az anyai vulkánkitörés: a szülés, a tudattalan legelső tapogatózás, az élniakarás kezdősebessége, a vakon is biztos elvezetőfcépesség... 353
