Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 4. szám - Héra Zoltán: Ráismerések (napló 6.)
HÉRA ZOLTÁN Ráismerések NAPLÓ (6) Lírai hősöm az ötvenes években: Vidám, kalandos és szomorú száműzött, cselekvéstől elütött ultracselekvő, mindenünnen elkéső, javíthatatlan hanyag, titkos eminens, Eurázia legnagyobb ácsorgója. Kárpát-medencei Hamlet és a Szarmata síkságra merészkedő Tele- makhosz. Visszaérkezni vonakodó heves visszaszálló, százszor elnémult hallónéma, minden szót megjegyző alkalmi süket, következetes lét-elhalasztó és lét- visszaszerző, teknőcmozgású paripa vér. * Amikor még az eszméknek szaguk és illatuk volt, úgy érzékeltem őket, mint a növényeket. Az ószövetségi eszme nyerstölgyfaillatú, az újszövetségi eszme tavaszi barkaág illata, a kortesbeszédek kutyabenge szaga, a földrajzórák fenyőillata, az egészségtan órák bürökillata, a növénytan órák alma- és körteillata, az ásványtan órák ezüstmoha szaga. S aztán a dögszagok, eszméké, amelyek úgy szaglottak, mint a cukorrépa cefréje áttelelés után, májusban, a konzervatívok — minden rendűek és rangúak — tavalyi szalma szaga, a klerikálisok taplószaga, a polgári radikálisok tormaszaga. És a szárazgyepűszag, ami az irodalomtörténeti ,könyvekből áradt, s a frissen lekaszált fű illata, amely néhány verseskönyvből. Ady verseinek hársvirág és vérszegfű illata, Babits verseinek diófalevél illata, Kosztolányi verseinek levendula illata, lly- lyés verseinek érett-bükköny szaga, Szabó Lőrinc verseinek gyalogfű szaga. A fodormenta és a búzavirág illata az akkori Weöres Sándor verseiben. Az írásról szóló írások, s aztán az azokról szóló: néha olyasmi ez, mint az álom az álomban, és abban megint egy álom. Talán ezért is írom ide: Ma azt álmodtam, hogy egy hozzám közelálló személy — konkrétan nem is tudom, hogy ki — társaságában a dél-amerikai őserdők indián „vadjainak” a vendége vagyok. Hogy engem kényeztetnek, de azt a hozzámtartozót, akit először ugyanolyan örömmel fogadtak, mint engem, furcsán méregetik. Megtudtam álmomban — egy önkéntelenül kihallgatott beszélgetésből —, hogy két indián álmodott ott az előző éjjel az én társammal, mégpedig rosszat. Az ellesett beszélgetésből ki lehetett következtetni, hogy aki idegennel legalább két indián egyazon éjszakán rosszat álmodik, azt ellenségként kell kezelni. — Szorongtam álmomban amiatt, hogy valakiről, aki közel állt hozzám, rosszat álmodtak az én figuráim. És beleálmodtam mindebbe azt is, hogy rólam, aki éppen álmodom őket, ugyanúgy rosszat álmodhatnak ők, méghozzá úgy: egyazon éjszakán, egyszerre ketten. * 314
