Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 4. szám - Visky András: free jazz, kedves katalin művésznő! (versek)

ritmusa mindannyiunk feje felett —

Lídia lehetett, old timer zene, ragyogó délutáni dixiland, mert hiszen ünnep van, ünnep, felfedezted íme a méretek összhangját, mely hangverseny termekben nem található vagy található . . .

... az alkonyég dagadt rózsái kifakadnak a reccsenő kerítéseken páráló végtelen lepedőkre, és messze fröccsen a vér a vonagló-badonászó nyakból, lábodra, kezedre, égre, földre, falra, cserépre, arcodra, vérnyomok maradnak utánad amerre jársz, csurom vér lesz, amit megfogsz, amire éppen nézel, amire gondolsz, ünnep ünnep, ünnep ----------ke

dves katalin művésznő!

úgy hajnaltájt az ember elkezd kérdezni: miért, miért, gyönge csillagok forgolódnak ágyában, az éjszaka tolófájdalmai már az ablak előtt, aztán szürke és fehér és fekete minden, vonalak, tükrök, havas felületek, mint a fényképeken:

— a kikerekedett szemek;

— a félbemaradt bizonytalan mozdulat;

merthogy az ember hajlamos arra, hogy mindent: a madarak nedves árnyékát, az elvágódó összeharapdált evezőket, a