Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 3. szám - Sándor Iván: Helyesen gondolkozni: erkölcs (A Németh László-életmű margójára)
hogy az esztendők múlásával Ortega játékos szemlélete elkomorodik. Aminek viszont mindvégig hatása alatt marad, az ortegai elit-gondolat, az számára korántsem az értelmiségi arisztokrácia (fent) és a kizsákmányolt tömeg (lent) ellentétpárjából nő ki. A nemesség a szemléletben a feladatokat találó, az élet lehetőségeit kereső alkotó emberi igyekezet, amellyel a legkisebb ellenállás irányában élők sokasága áll szemben. Az „új nemesség”: a célok híján, napról napra tengődés helyett a méltó vállalkozások kitűzései. A görögségélmény, a másik megtermékenyítő erő, többrétegű. Egyik rétege a korszak másoknál is jelentkező általános érdeklődése, mögötte a veszélyeztetett értékek védelme, a tiszta szellem forrásának látványa egy szennyeződő időszakban, élet és halál ősi kérdéseinek előtérbe kerülése. Az általános vonzalom szerepét eny- nyivel ki is meríthetjük. Gyanítjuk, hogy ez belejátszott Németh érdeklődésébe, de nélküle is felfigyelt volna az antik világból érkező üzenetekre. Az ő találkozása három fokozatban valósul meg. Az első az irodalmi, az Aristophanes- és Sophok- les-hatás; a második a lelkirokonság-komplexum, a fényes, az elsőnek kérdező szellemiséggel; a harmadik az egzisztenciális szorongásra, a heroikus új utakat ajánló feleletek keresésére való ráhangolódás. Meghatározó itt az, hogy a görög szellemiséget vállalkozásnak tekinti. Olyan lökőerőnek, aminek csillogása, hősiessége: erőforrás. A közelítés tehát nem filozófiai. A kapcsolat: beleérző, önalakító, visszavetítő. Nem a tapasztalat szól itt a tapasztalathoz, mondja, hanem érzés az érzéshez. Ezt nevezi (talán akaratlanul is Ortega játékosságából kölcsön vett pillanatnyi fel- szabadultsággal) pajtáshagyománynak. Érdemes itt megemlíteni, hogy annyi rokonvonás ellenére a görögséghez való kötődése, lényegét tekintve, más, mint Kerényi Károlyé, akinek tudósi értelmezésében a görögséget vallató kérdéseket nem csupán az idő- és élményszerűség, hanem az antik anyag mélyebb természete határozta meg. Kerényi a tudomány és önalakítás egységének elvét vallotta. Némethnél az utóbbin van a hangsúly, elsősorban ihletforrást, izgatószert keres és talál. Másféle rétege a kapcsolatnak a teória-képzés. Amit szemügyre kell venni azért is, mert belejátszik a minőségeszmény, később a minőségprogram és az „értelmiség hivatásának” kialakításába. A Magyarság és Európa előszavában fejti ki Németh érzéki pompázatosságában álláspontját a kultúra nagy teremtő aktusainak mindent eldöntő jelentőségéről: „A haladás elmélete szerint nemzedék rakja rá művét nemzedék művére, s így emelkedik egyre magasabbra a „szellem piramisa”. Nem látták, hogy az élet nem rak piramist. Az életben mindig az első aktus a döntő. A kultúrák sorsát az első jelleg-teremtő kor szabja meg.” Vagyis: jól érzi meg a szkématikus, már-már matematikai haladás-felfogás, a szakadatlanul épülő „szellemi-piramis-elv” hiábavalóságát. „Felfogásunk, mondja, közelebb áll a régi népekéhez, akik valamennyien paradicsomból, aranykorból jöttek ..Miért vallja ezt? Mert „nem áltatja magát kis teljesítmények korall-halhatatlanságával... Jó kis ko- rallocsika, hű szakmunkás akarok lenni, mondta a haladás-hívő. Görög akarok lenni, kiáltja ez az új, heroizmust parancsoló sors-érzés.” De aki aranykorokat feltételez, annak a számára a történelem lefelé hulló nyílvessző. Kettőt tehet. Vagy tragizál és átadja magát ennek az érzésnek, vagy tragizál és egyúttal heroizál is. Az utóbbit választja, moralitása-missziótudata ebbe az irányba viszi. Minőségeszméje, programja, később mozgalma is ebből a „vagy- vagy”-ból növekszik fel. Az ilyen értékrendben pusztulások vagy felszárnyalások vannak. A görög ideál, a teremtő kezdetek éteri magasságának példája azt célozza, hogy „új magatartással” csigázza fel a minőségeszmét: „Hős leszek, mert csak a fényes élet tarthatja vissza a halált”. A meghatározás itt már közösségi-nemzeti irányú. Amit máshol a „kovász-nép”-nek lenni, vagy elveszni” alternatívában fogalmaz meg. De van még egy rétege a görög eszménynek, az amit a San Remó-i naplóban foglal össze. Árnyalataival diszharmonikusabb kapcsolatra utal már az 1935 februári írás. Gondolatmenete: túlságosan ünnepélyes övben helyezkedik el a görög eszme, a görög istent felemelkedve lehetett csak ünnepelni, holott az igazi életre szóló 263
