Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 3. szám - Jánosy István: Platón ma (esszé)
őslényeggel, amely minden keletkező és elmúló dolog „ősanyja”, lehetősége. Ezt az „anyát” termékenyíti meg a „férfi” idea, és így keletkeznek az érzéki dolgok. Arisztotelész „hülé”-jével szemben a „khóra” nem teljesen passzív, van bizonyos energiája, amely gomolygásával közreműködik a létesülésben. Ez a „khóra” még a puszta lehetőség. Akkor válik a dolgokat alkotó valódi „anyaggá”, amikor a Teremtő révén atomokká formálódik. Parányi szabályos mértani testek alakját veszi föl: tetraéderét — és így lesz tűz; oktaéderét — és így lesz levegő; ikoszaéderét — így lesz víz; és hexaéderét — így lesz föld; ezek már racionális alakzatok, amelyek változásaiban maradéktalanul érvényesül az okság elve. A formátlan „khórá”-n még csak a tiszta valószínűség uralkodik. Tehát a keletkező dolgok az okság és a valószínűség kombinációjából jönnek létre. A klasszikus fizika, melynek mintaképe a newtoni matematika volt, meg volt győződve az ok és okozat törvényének abszolút érvényéről. A kvantummechanikában merült fel a probléma, hogy az elektron mozgását csak valószínűségszámítással lehet meghatározni (Schrödinger). Tehát az okság nem abszolút érvényű, és a valóság titkát csak a két elv komplementer felhasználásával lehet megfejteni. A fő különbség Platón atomja és a modern atom között, hogy míg ez dinamikus — belső elektromos feszültség tartja fenn —, addig Platón atomja sztatikus — tiszta mértani forma. Azért mégsem teljesen sztatikus, össz-szerkezetében egyszerre kettős erő nyilvánul meg: az alkotó aktus kívülről és az anyag belső energiája. És ez a kettő szétválaszthatatlan egy. A modern fizikában nem lehet megkülönböztetni anyagot és energiát, viszont a klasszikus fizikában a mozgás kívülről hat az anyagra. Summa summarum: a két véglet: az okság kizárólagos érvényét állítókkal szemben és a véletlen kizárólagosságát erősgetőkkel szemben: a Timaiosz épp arra mutat rá, amire Planck és Heisenberg, vagyis, hogy a Természetben mindkét elv egyszerre érvényesül: a káoszi véletlen a teljesen meghatározhatatlan tartományban, viszont az oksági törvény ott, ahol matematikai rend formálja a kaotikus örvénylést anélkül, hogy teljesen átformálhatná. A kettő összjátékából alakul ki a valóság. (Friedländer I. 272. old.). Láttuk, hogy a platóni atomok — tetra-, okta-, ikosza-éderek — parányi szabályos testek. Ezek mind összerakhatok egyenlő oldalú háromszögekből. Ez pedig két derékszögű háromszögből tevődik össze, melynek oldalai: 1, 2, í 3. Ám az egyes anyagfajtákban is az egyneműek: légneműek, folyékonyak, szilárdak között is még nagy különbségek lehetnek. Ezt Platón azzal indokolja meg, hogy ugyanazok az idomok még különböző nagyságúak is lehetnek. Egy egyenlő oldalú háromszög oldallapot össze lehet állítani 2, 6, sőt 8 darab 1, 2, ^3 oldalú kis derékszögű háromszögből : A A A így az egyik elemet (például a vizet) át lehet alakítani több másikká (tűzzé, levegővé), aszerint, hogy a kis alapháromszögeket hogyan kombináljuk össze. Például egy negyven kis háromszögből álló ikoszaéderből össze lehet rakni öt darab nyolc kis háromszögből álló tetraédert — és így lett a vízből a tűz. Persze mindez csak szellemes agyjáték. De a modern anyagszerkezetben minduntalan meglepnek minket analóg struktúrák. Például a molekulaszerkezetben: a metán (CH() molekulájában a középen van a szénatom és erre kapcsolódik négyfe- lől egy-egy hidrogénatom. Ez egy tetraéder. És azt is tudjuk, hogy az atomok sem az anyag végső legkisebb elemei, hanem más szerkezetű atomokká átalakíthatok. Platón mintha ezt is megsejtette volna előre, szemben Démokritosszal és Daltonnal. A modern tudomány Daltonnak tulajdonítja, hogy az elemek elméletét kapcsolatba hozta az atomok elméletével. Pedig ezt már Platón megcselekedte, egybedolgozva Empedoklész elem-tanát a démokritoszi atom-tannal, mégpedig úgy, hogy az elemek különbözőségét az atomstruktúrából vezette le. Heisenberg a Gedanken der antiken Naturphilosophie in der modernen Physik című művében az emberi tudomány egyik legszebb vívmányának tekinti a pütha256
