Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 3. szám - Illyés Gyula: Naplójegyzet, 1930

nagy dühvei jelenti ki, hogy itt ők összegyűjtöttek 350 előfizetőt, akik mind csak azért fizettek elő, mert ia lapot S. fogjia szerkeszteni. Zaj. Fecsegés. Állandóan mellébeszélndk a tárgynak. Megjelenik József Attila; Kodolámyi, Fábián élj ént kiáltanak, az egész dolog kezd komikussá válni.

A sarokba ülőik s kipróbálom régi módszeremet, teljesen elkülöníteni magam és tudomást se venni, mi történik körülöttem. — A mozi után M. elkísért ide az Alkotmány uccába, karon fogva jöttünk, igen vidáman és nevetgélve. A filmmel kapcsolatban Párizsról beszélgettünk, illetve elmondtam, (vajon hányadszor) egy-két párisi emlékemet. El fogunk utazni oda is, mint Bécsibe, stb. Lementünk a Duna partra, oigaretbáztunik. Elkísért a Ptoe épülete elé, majd én visszakísértem a villamos megállóhoz, majd ő ismét engem a Ptoe-hoz. Végül is a megállónál váltunk el. Integetett még a kocsiból is, mosolyogva, — így láttam most magam előtt és ezt az ©mlékbépet igyekeztem minél élesebbé tenni, mialatt köröttem a hiábavaló vita 'folyt.

Szétoszlottunk, úgy volt, hogy kimegyek Kodolányival Rákospalotára vacsorára, aztán, hogy elkísérem a Nyugatiig, a villamosig kísértük el mindannyian. Itt véletlen Déryvel találkoztunk, épp Kodolányit békítettem, mikor Déry nagybabátjába húzott nyakkal megállt előttem. Álltunk egy ideig, aztán ő tovább ment, mi pedig megindultunk az Országház felé.

Útközben teljes lelkesedéssel, sőt kiabálva néha (elvétve már/még vannak ilyen pillanataim) kifejtettem Harasztinak és Sándornak a véleményemet. Igazat adtak. Sándor lakására mentiünk Haraszti, József Attila, Antal, én és az a fiatalember, alki kabát helyett bársonyblúzt visel, elöl automatikus záróval, mint a mostani ridiiküliökön.

Újra elmondtam a véleményemet. Külön lapot kell csinálni. (Ismétlem nem szeretem az ilyen alapítgatásokat.) Ök most sem a realitásokról, a legközvetlenebb tennivalókról beszéltek, (hanem „ideológiai célkitűzésekről”, a felelős kiadóról (kicsit gyávák), a Bartháéfc „opportunizmusáról.”

Végre eljutottunk a címig. Előre, Szabadság, Közösség, Tovább, Osztályharc, Harc, Reflektor, Rovarirtó, Cián, Kenyér, Alibi, Világ, Új Világ, Szikra, Élet, Új Élet, stb. A végleges címet a jövő összejövetelen fogjuk megállapítani. Addig mindenki gondolkodjék. És addigra ketten nyomda ajánlatot is fognak kérni. Ezzel elváltunk. Féltizenkettő volt. A Körútra a Király uccáig együtt jöttem Harasztival, Józseffel, Antallal és a blúzos diákkal. A költészetről folyt a szó. József át fogja írni eddigi verseit forradalmiakká és kiadja, „Üsd a tőkét, ne siránkozz” címmel. Éjjel két óráig sétáltam otthon a szobában, vidáman és lelkesülve. Csak elalváis előtt jött rám valami alaktalan szomorúság.

*

Miért nem bírom én a legtöbb megírt versemet? Egyszerű a felelet: mert nem jók és mivel tőlem származnak, ez fokozottan bánt. Mondjam azt, hogy „mert többre törekszem”, azért nem vagyok megelégedve? Nem.

Kétségtelen, (hogy nem azon a nívón írok, amelyre tekintek, amelyet szeretnék. Nem vettem elég komolyan a dolgot. Gyártottam. Nem fogtam marokra magamat, nem tekintettem olyan nagynak és nemesnek a dolgot, mint azelőtt. Ügyeskedtem, „hatást” akartam, vagy pont >az ellenkezőt, csak a magam érzését néztem. Én átéreztem a verset és nekem a leírt sorok kifejezték azit, amit gondoltam, de -az olvasónak zagyvák, fecsegők, hibridek maradtak. Komponálatlanok, érthetetlenek. Nem is tudom, hogy jelenhettek meg.

195