Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 3. szám - Illyés Gyula: Naplójegyzet, 1930

ILLYÉS GYULA

Naplójegyzet, 1930.

Mikor fogod már megtanulni, (hogy a verset nem ta rím ‘és ia ritmus teszi? Hanem az indulat. Az első sornak vagy .soroknak formáját, az intonációt kifürkészhetetlen forrásból (tán hatásból) kapod, de jaj, ha ezt végig megtartod, ha megmerevíted és ez a imás indulatra már nehezen hajló forma vezet tovább. Nem verset fogsz így írni.

De .az egység? A formával küzdő és abból kirobbanó indulat? Az óriáskígyóban rángatózó bárány? Hisz épp ez .a probléma! Ne engedd, hogy a vers formája zsák legyen, amibe mindent beledobálhatsz. Feszüljön az, mint a rugó, ha egy helyütt lenyomod, ,a következő percben .annál erősebben ugorjon vissza.

Elvesztettem — !egy időre — a versi hallásomat. Kényelmes lettem. Nem

baj. De — érdekes — minél jobban visszatartom magam attól, hogy fél kedvvel is írjak (hogy egyáltalában írjak) .annál nagyobb bennem la remény, hogy fogok még újra nagyon jót írni. De a hiúság és az önbizalom hiánya? Hát azt le kell győzni.

*

Igaz volna, hogy csak a lustálkodás végső fokán tudnál dolgozni? Hogy az íráshoz nálad annyi henyélés [kell, hogy már a saját szórakoztatásodra találj ki valamit? Nem hiszem.

*

Ahogyan .az impresszionista festő képének báját, frisseségét .az .adja, hogy, teszem azt, egy fának csiák kontúrját, vagy pláne egy részét rajzolja csak meg, számítva .a inéző műveltségére: úgy te se magyarázd túl érzéseidet és képeidet! Találd ‘el azt a fokot, ahol .megállhatsz a magyarázatban. Egy két vonás, épp elég! így gyorsabban is beszélhetsz, tömörebben, kifejezőbbéin.

*

Mi ,az oka a .művész kétségbeesésének? Csakis a kulturáltsága. „Kiegyensúlyozott” művésznél a műveltség .egy fokon áll .a tehetséggel. Ha az utóbbi teng túl, nincs semmi baj, ha az előbbi, •— s főleg túlságos önkritikával párosul — megette a boldogságot a fene. Örök kínlódás. Persze azért nagyszerűt még mindig alkothat, csak éppen ő nem fog belőle semmit élvezni.

*

Mióta Magyarországon vagyok, minden héten egy estét lapalapítással töltök. Szinte bevehetem már a heti programomba, bevehetek egy napot erre a célra. De így is még jópárat vissza .kell utasítanom. Holott az egész nem érdekel. Engem az alkotás érdekel, miért kell költőnek lapot alapítani? „Mert közönség nélkül nincs költészet?” Egyrészt van, másrészt pedig a lap nem jelent közönséget a .költőnek. Milyen egy ilyen lapalapítás? Elmondom egy hétköznapom történetét (1930. nov. 15. szombat).

193