Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 2. szám - Koppány Zsolt: "Egy szenvedély margójára" - beszélgetés Major Ottóval, Maár Gyulával, Törőcsik Marival, Kocsis Zoltánnal és Belohorszky Pállal Pilinszky Jánosról
MAJOR OTTÓ: Úgy emlékszem, 1945. nyarán, vagy őszén, Rónay György hivatali szobájában, ö a Révai Könyvkiadó szerkesztője volt. Mii, fiatalok, imiedőtt az Űjhoki elindult volna, ott italáikozgattunfc. Rónayt nem Ikiell neked bemutatnám, Ismerted. Egy ailkailommail, amikor nála jártam, beállított Pilinszky; néhány napja jött meg Nyugat-Európából. Kisodródott a háborúban egy katonai alakulattal, fogságba esett és onnan jörtrt vissza. Elragadó jelenség volt. RendMvüŰ hatott mindenkire. Én közvetve régebben Ismertem már, a (barátaim 'barátja volt. Rábának, Vidámak, úgy emlékszem Mándynaik ás. Ok ismerték már 1942-iben ... Sokat (hallottam róla. Szerették. Nagyra 'tartották. Nagy hatást akikor gyakorolt rám, amikor 1943-iban a Magyar Csillagban megjelent a Miféle földalatti harc. Az akkor úgy hatott ránk, fiatalokra, mint, mondjuk az Ady Űj versekje a maga idején. Ott Rónaynál beszéltünk irodalmi vonzalmairól. (Legnagyobb fogékonysággal József Attiláról és Németh Lászlóról szólt. Ok álltak hozzá a legközelebb. Engem ez nagyon meglepett, mert ezt két külön világnak éreztem, s tulajdoniképpen csak Pi- linszkyn tudom lemérni, hogy ez a kettő nem zárja ki egymást. Tudod, hogy maga Németh László sem volt fogékony Józsiéi Attila költészetére, az elmarasztaló bírálatot, amiért József Attila annyira megharagudott Babitsra, a szerkesztőre, azt Németh László írta. Pilinszkyben ez a két világ nem mondott ellent egymásnak. Németh László nagy hatással volt rá, különösen a prózastílusára. Valahogyan a beszédstílusára is. Néha, amikor (Pilinszky beszélt, úgy éreztem, hogy Németh Lászlót olvasok. József Attila inkább hatott Piimszkyre, a költőre; van néhány verse, amelyet akár József Attila is megírhatott volna a Nagyon fáj .időszakában. Közösségi ember volt ő, vagy passzív az őt körülvevökkel szemben? MAJOR OTTÓ: Hogy közösségi ember volt-e, nem tudom, mert ahhoz közösségben kellett volna őt ismernem. Semmi em/beridegenség nem volt benne. Rendkívül köny- nyen talált kapcsolatot másokkal. Magamról most nem beszéllek, mert mi mindig olyan helyeken találkoztunk, ahol ki is alakulhatott ez a kapcsolat. Gyakran találkoztam vele az egyetemen. 0 már akkor abszolvált, de ugyanúgy mint mi, minden- nap bejárt, nem az előadásokra, — oda mii is ritkán jártunk — hanem a folyosóra; egyetemi életet élt. Természetes kapcsolatot épített lei az ottani fiatalokkal. Láttam őt a Szent István Társulat matinéin. Csodálatosan szavalt. Az igazán nagy költők jól mondják a verseiket. József Attilát sajnos nem hallattam szavalni, Bábits versmondását ismerem, és még hallottam jó néhány nagy költői verset mondani. Ereztétek, s te személy szerint éreztél valami olyasfélét, hogy itt egy korszak- alkotó, százados jelentőségű, nagy költő él és alkot közietek? MAJOR OTTÓ: Azt, hogy korszakalkotó lenne, nem éreztem. Nézd, mi egy nemzedék voltunk. Akkor indultunk. Rábának már megjelent kötete, kötetem, azt hiszetn, nekem is előbb jelent meg, mint Piilinszkynek, ő el volt késve a (hadifogság miatt; Korszakalkotónak nem éreztem, az egyéniségének a varázsát viszont igen. Mi néhány versét születése .pillanatában ismertük meg, úgy olvasta föl; valósággal in sfatu nascenti... Minden héten együtt voltunk Thurzó Gáboréknál, szombati napokon, Rónay György, Toldalági Pál, Jancsi, és én. Beszélt neked háborús élményeiről, kiszolgáltatottságáról? Ha igen, ironikusan, vagy keserűen fogalmazott? MAJOR OTTÓ: Nem. Ezt a témát kerülte. Ez csak a .verseiben jelentkezett. Azokban, amelyek a kötete után jelentek meg. A Harbach 1944. még .belekerült a kötetbe, de a Francia fogoly mór a kötet után jelent meg. A ti időtökben még hál’ Istennek voltak kávéházak. Pilinszky kávéházi em- uer volt, vagy inkább otthonülő? 115
