Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 2. szám - Pilinszky János: Magamnak (napló, Jelenits István előszavával)
PILINSZKY JÁNOS Magamnak Minden ember fönntart magának egy intim-szférát, ahová visszavonulhat a a nyilvánosság elé szánt megnyilatkozásaiból. A két világ határát többnyire nem húzzuk meg élesen: bizalmasainkat közelebb engedjük magunkhoz, mint a többi embert. A pillanat hatalma is érvényre jut itt: más a törvénye a hétköznapnak meg az ünnepnek. De ha módosulnak is határai, személyiségünk védőövezete holtunkig megmarad. Amikor valakinek a hagyatékát rendezzük, megrendülve be kell lépnünk egykori személyes szférájába. El kell olvasnunk leveleit, de följegyzéseit is, amelyeket ha íróember volt is, egyedül önmagának készített. Amikor műveivel az emberek elé lépett, összeszedte magát, itt esendőbbnek mutatkozik. Vajon őszintébbnek is? Pilinszky akkor sem visel maszkot, amikor összeszedett, s az olvasóknak szánt írásaiban talán még „mezítelenebb”, mint saját használatára készített jegyzeteiben. Az „utókornak” joga van ahhoz, hogy megismerkedjék azoknak az íróknak, költőknek írásos hagyatékával, akiknek műveit kedveli. Amint múzeummá alakított szobájukba is benyomulhat, s szinte családtagként nézegetheti fényképeiket. Akkor jár jól, ha mindezt nem szenzációra éhes kíváncsisággal teszi, hanem megilletődve. A következőkben Pilinszky Jánosnak egy jegyzetfüzetét közöljük. Negyven lapos, sima, kék fedelű irka ez, MSz 5606-os szabvány, a Fűzfői Papírgyárban készítették. A költő azt írta a címlapjára: Magamnak — I. Aztán 26 füzetlapra jegyezgetett, dátumok nélkül, de naplószerűen: néha csak egy-egy mondattöredéket, de többnyire néhány bekezdésnyi kerek szövegeket. A füzetet úgy használta, ahogyan iskolában a dolgozatfüzetet szokás: a „javítási oldalt” mindvégig üresen hagyva. A füzet egész anyagát közöljük, csak azt az egy-két (jelentéktelennek mondható) szót, szókapcsolatot nem, amelyet maga a költő áthúzott, mert megfelelőbbet talált helyettük, t Dátum sehol sincs a füzetben. A Bach 170. kantátájáról szóló följegyzést azonban megközelítőleg időhöz köthetjük. Ez ugyanis nyilvánvalóan kapcsolatban áll az „Aki csak füllel hallgatja...” című cikkel, amelyet az Üj Ember 1965. május 23-i számában adott közre a költő. Ebben a cikkben Pilinszky úgy ír a kantátáról, mint friss zenei élményéről, amelyet a rádió az idő tájt közvetített (Szög és olaj, 132). Az itt olvasható följegyzés minden bizonnyal ennek közvetlen hatása alatt készült. Ugyancsak az Üj Ember 1965. május 16-i számában Jézus valósága címen jelent meg Pilinszky Jánosnak egy rövid írása, reflexió Tímár Györgynek az Élet és Irodalomban megjelent cikkére, (Szög \és olaj, 128—131). Ennek az írásnak „vázlatát” is megtalálhatjuk az itt közölt jegyzetek között. Ennek utolsó pontja a „Túri Dani". JELENÍTS ISTVÁN 106