Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 12. szám - Határ Győző: A patkánykirály (kamaradráma két részben)

Elragadtatva eléberoskad az angyal­nak Gábriel úr! Mennyei hadrakelt se­regek fejedelme! FSE Királyi székem alatt a körültérdep- lő népék milliárd sokasága. FD Arkangyal! FSE A teljes esőfelhőzet dicsőségében! Az én átvonulásomhoz igazodnak az izobárok. FD Frontátvonulás a szigetország fe­lett? FSE Elküldöm depressziómat a kumu- luszokkal. FD Lenyűgözve És lehűl Dél-Délnyugat! És lehűl Dél-Délkelet! FSE És lehűl. FD És lészen atlanti partok csikorga- tása és külső sötétség, helyi esők és pusztító tengerár, mely lészen megbénítandó a repülést és a hajó­zást — FSE És léleknek nagy lehűlése — FD Dicsértessék az Ür! A férfi apja a gyermek: Ö adta, Ö elvette — FSE Az, Kinek véghetetlen kegyelmé­ből te, itt, még ideig-óráig — FD Én ideigvaló porhüvely! Bárányfel­hők errevonulása a nagy-nagy kék­ségen, s ha nem is javakorabeli ve­rőfény, de elvétve napsütés nekem már soha? Mondd, mondd, időjá­rásjelentő angyal! FSE Az, Ki által kinyújtatik a kegyelem elektródája — FD Belehalok abba én! Nagy az én gyalázatom! Lángzó gyehennára taszíttatom én! Ne! Ne! Ne még! FSE Kinyújtja felé a pálmaágat Az Ki ha megérint — FD A kegyelem magasfeszültsége halá­los izzás, szénné égetsz, szénporrá! Ne tedd ezt velem, Uram! FSE M. f. Az Ki ha megérint — FD Beismerőleg lamentál Elvonja szememről a hályogot, hogy látva-lássam e lélek nagy-nagy gya­lázatát, de azért ne még! Ne még! Hadd wiaradok meg a förtelem meg­szokott kényelmében — FSE Az arany pálmaággal megérinti Gömbvillám-kezeléssel. FD Teste meg-megvillog és felizzik. Üvölt Uuuu! Aaaa!------------elgyaláztam a z Ö ajándékát, kiszöktem-kiteker- gőztem belőle, mint a féreg. Élet­nek vedlése! Bőrnek használtam, kiszöktem belőle, megnézegettem kívülitől: a gyáváskodás az ón nagy- nagy gyalázatosságom — Fájdalmasan feljajdul — nem mentem át a tűzkeresztsé­gen! FSE A pálmaágat hozzáértett: szikra-ki­sülés Gömbvillám. Szépen ugrál rajtad. FD Segítség! Nem mentem át a tűzke­resztségen! Soha senkit le nem lőt­tem, kötelékemet elhagytam a harc­ban, megtagadtam a fegyveres szol­gálatot! Miért teszed ezt velem, miért teszed?! FSE Büntetlenül is az eredendő bűnben. FD A szökés eredendő bűnében. Tu­dom, a Harcos Egyház a gyávákat nem szereti, a gyáva kukac kato­naszökevényt. És ha lelőnek, mint nemharcoló szanitécet, az jobb? Hát mindenáron mártíromság kell nektek odafent, legalább« már­tíromság?! FSE Nem alku tárgya. FD Nem alku tárgya? Legalább a mártíromság? Alább nem adod? FSE Jámborodjál. Nyújtsd ide a nyak- szirtedet. FD Nyújtja Ment hogy elbújtam a földi hadbí­róság elől és mint a remete él­tem és ájtatoskodtam ebben a be­tonbarlangban, mint a remete — az nem elég mártíromság?! Angyal, angyal, szeretnélek káromolni, Té­ged és mind a Hét Szentséget, ká­romolni, ha nekték ez nem elég! De nem tudlak, mert nem emlék­szem, ne érints! FSE Megérinti a pálmaággal Gömbvillám. FD Testén átvillan a felizzó kegyelem. Üvölt Iiii!--------— honnan tudhattam v olna, hogy van égi hadbíróság is és már összeültetek, hogy ítéletet mondjatok ügyem fogytán, egy már- tíromságát mulasztó fölött, honnan tudhassam ?! honnan tudhassam, hogy v,an már ítélethirdetés?! Mondd, mondd! Az ítélet.. ?! 1098

Next

/
Oldalképek
Tartalom