Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 12. szám - Határ Győző: A patkánykirály (kamaradráma két részben)
szempontból szükséged van egy kis lődörgésre a friss levegőn. FD Nagyon igaz. M i 11 e p a s s i. És eeélból — FSE És „ecélból” ideképzeled a friss levegőt, lehurcolod a pincémbe a piacot, aminek a szagát se ismered, nem hogy tudnád, melyik utca. És ezt te életnek nevezed — FD Hogy a kapcsolatot az élettel el ne veszítsem, addig is, amíg — elvégre — az ő helyzetükben — nem lehet azt csak úgy, ukmukfukra — FSE Nem hát, ukmukfukra, az ő helyzetükben — FD Magasállású rokonaim — amilyen kemény dió ez az én ügyem — amilyen kínos helyzetbe hozza őket egy ilyen kemény dió — FSE „Addig is”! Meddig?! Idestova egy éve már, hogy az a levelet Frang- luniába feladattad velem: a „magasállású” rokonaidnak. Hogy majd a főszerkesztő nagybácsid, a lord meg a csodaprókátorod meg a mit- tudom-kicsodád kipuhatolja az izédet — FD Mint egyedülálló esetet. A jogi kamarában. Hogy felveti. Hogy kipuhatolja a közvéleményt. FSE A valagamat puhatolja, te idióta. Hol van az a valagam-közvéle- mény, amelyik tizenegynehány évvel a háború után a te piszlicsáré ügyedre kíváncsi?! FD Ha nem a mai postával, a holnapival. FSE A drágalátos bácsikád! A könyökömön jön ki. Ki ne essen a nadrágjából, iha rájön — FD Kijavítja Brian.* FSE Meg az a parókás, aki az újságban állt, az a cifra. Izé, lord — FD Gunnersbury.** FSE Gunnyadváry, bánamisén. Cifira- egy rokonság. FD Ne borulj ki megint. FSE Szeretném tudni, mit írtál nekik. FD Mutattam. Nem mutattam? FSE Cifra-egy rokonság. FD Ügy se érted. FSE Vajon. A fülük botját, hogy mozgatják-e. Vajon! FD Nem hagynák cserben, olyan nincs. FSE Semmilyen postával, soha! FD El akarom felejteni ezt az ólálkodást nappal a ház körül, hogy maholnap felszaglásznak a kopók, a nemzetközi nagyvezérkar kapói és a hadbíróság főnöke súlyosbító körülménynek fogja betudni, hogy az amnesztia határidő után se adtam fel magam . . . Ezt az ólálkodást! El akarom felejteni! FSE A nemzetközi seggem-partja. Hogy ilyen agyalágyult legyen valaki. FD Fnangoise! FSE És én jóbolond, ennek még a pojácája is legyek! A pojácája — FD Ne rontsd el a játékomat. Frangoise. Nekem ez a pince az élet: annyi, amennyi az életből megmaradt. A lehetetlen utolsó árnyéka a pincefalon, egészségügyi szempontból. Sírógörccsel nem szolgálhatok, mert belefásultam és nem vagyok az a régi tacskó; csak... csak nagyon fáj, hogy ezt te pojácaságnak nevezed A Bevásárlást, a Borbélyt, a Találkát; neked akarok vele kedveskedni, nem mondhatod, hogy az átalakítással terheltelek, az asztalosmunkát is magam csináltam ... El akarod venni? FSE Bosszúsan Adj vacsorát. FD Hagyjuk a borbélyt, nem bánom. De a többit! Legalább az utolsót. FSE Ha össze nem rogyok. FD Fogjuk rövidre! Csak legyen! FSE Mint a csökönyös bivaly. Hova álljak?! FD Jó vagy ott, ahol vagy. Hagyd a kutyát. FSE Annyival is rövid ebb. FD Angyalkám! Gyönyörű vagy. Mintha balettet táncolnál, te! Ügy! „Marceline”! Könnyeden! Remegjen az orrcimpád! FSE Másom ne remegjen?! FD így! FSE Nekikészül, hogy felvegye a „Marce- line”-pózt Hogy ilyen dög legyen valaki, ilyen * ejtsd: Brájön ** ejtsd: Gannerszbari 1088
