Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 12. szám - Határ Győző: A patkánykirály (kamaradráma két részben)
gáns, magas, bundás úr”. Frangoise feddhetetlen életű, választékos polgárasszony- nyá vedlik, kalandkereső inkognitóban, láthatatlan pórázon egy odaképzelt dakszlit vezetgetve. A kutya a pórázt időnként megrántja — az „ugatást” Fred szolgáltatja, szája elé tartott tenyérrel. A lárma elül FSE A zavarodott elragadtatás hangján A doktor úr? A professzor úr? A direktor úr? FD Nini. Valami dereng, bár igazán nem tudom-----------F SE Esküdni mernék. Ön volt az új líceum felavatásán az a hercegi jelenség, aki ércesen zengő szónoklatával a leányaimat elbűvölte? Ne mondja, hogy nem. FD Valamire emlékszem. FSE Azután ön volt, aki a városi nudista múzeum alapkőletételénél, gyapjas-gyönyörű torzójának tenorjával a mi leánycserkészcsapatunkat elbájolta? FD Nekem is úgy rémlik. FSE Aki a maradiságnak saját dedikált aktjával hadatüzent és pezsgőspoharát 'beleürítve — úgy ugrott polgármesterünkkel a melegmedencébe? FD Mi már találkoztunk valahol. FSE Aki kerületünk idelátogató képvi- velőnőjét átemelte a vasúti pályaudvar küszöbén, míg az alapítványi hölgyek sárga irigységének a nyála csordult? FD Megszégyenít. FSE Doktor Direktor úr! FD Elhalmoz. FSE A kelleténél hosszabban tartotta a kezem. Visszahajtotta hosszúkesztyűmet a könyökömről és kézcsóknál a csuklómat a könyökömmel tévesztette össze. Emlékszik. FD Megszégyenít és elhalmoz. FSE Amilyen ünnepélyesek vagyunk, olyan hamiskásak tudunk lenni. Ne is tagadja. FD Beleugat FSE Nyughass, Suzie-szuka, nyughass, gazdikának most más dolga van. FD Tudom már: a szép szenátornál FSE Csitt! Inkognitóban, csak magának: Marceline. Az ajkára tenném a kezem, ha nem rángatná ez a dög. FD Lehajol a „kutyushoz”, veregeti, kedveskedve vakkant neki; a kutya megugatja Ennivaló pocok, édes kis csatornapucoló! FSE Jaj, ne is- mondja, férjem, a most három napra elutazott szenátor is csatornapucolónak nevezi. Ha hiszi, ha nem hiszi, Suzie-szuka — FD Suzie-szuka: szuka? FSE Igen, Suzie szuka. Suzie-szuka még szűz, de ha rájön a párzási dü!h — és édes Istenem, egyszer egy szökőévben kire nem jön -rá a párzási düh? — hát nem kell, hogy kankutya legyen, elég, hogy a férfiember szagát megérezze és már nem lehet vele bírni — FD Ugat FSE Suzie-szuka, ne rángass az Istenért, kirángatod a kezem. FD Mit tegyünk? Permetezzünk ellen- illatot, hogy semlegesítse a bakszagot? FSE A világért sem, a nyári kalapomhoz jól illik ez a férfiillat. FD Ugat FSE Suzie-szuka, verés lesz, Gazdika nem szeret. FD Ne bántsa, Marceline: oly édes- dundi-hosszú és sehol a láb. Vidra! FSE Nem vidra: dakszli. FD Gáláns peroráció Dákszli, de vidrára üt. A dakszlit a harmadik században vidrából tenyésztettek ki a lámakolostorokban a tibeti szerzetesek; az első il- lumináció, amely a bernardinusok monostorában dakszlit ábrázol, tizenegyedik századi. A tizenkettedik században, az angevin keresztes- hadjáratok idején egy azóta megszűnt perzsa principátusból hozták át a templomos rend bankjai, spekulációra s így volnaképp a maradandó értékek közül a dakszli az egyedüli, amit a kereszteshadjáratoknak és tágabb értelemben a kereszténységnek köszönhetünk. Első Erzsébet alatt a zsidókkal egyetemben a dakszlikat is kitiltották Angliából, mert jellegük zsidónak minősült; de már a XVI. században Felipe Infante — a későbbi Második Fülöp dakszli-gyűjteménye számára egy-egy jól kölykező szukáért 1086
