Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 12. szám - Határ Győző: A patkánykirály (kamaradráma két részben)
a szeme sarkában egy könnyet morzsol szét. Az érzelgősség és a cinizmus keveréke Ki tudja, hol van eltemetve. FSE Kezét tördeli Boldogságos Szentlélek Úristen Szűzanya! FD Melyik tömegsírban várja a feltámadást — FSE Én édes Jézusom, hozd vissza!... Én boldogságos Vigaszom Hétfáj- dalmú Istennek-Szentanyja, hozd vissza az én drágáimat! az én drága egyetlenemet! az én uramat! Nincs- nincs-nincs meg! FD Aki ezalatt villámgyors fésülő mozdulatokkal, magát-csinosítva, haját- rendezgetve állt a nő mögött, most közellép és hátulról, félig ölelve, olajos, selyemfiús hangon „borong” és melodrámát intonál Nincs meg: elvétetted. Akkor nem ébredezett az a nagyon katolikus lelkiismereted, Nyunyika, nem szűz- máriáztál annyit, amikor elvétetted magadtól. FSE Az Isten szerelmére, csak most az egyszer: ne bántsál. Mindent elviselek, minden hántásodat — minden keresztemet magamra veszem, csak ne most, ne így, ebben az én nagy gyászomban. FD Nem lett volna szabad megtenned. Nézd, Frangoise, goromba voltam, bántottalak, tudom. De ha bántottalak, csak azért. Mert nekem az még jobban fájt, amit a magzatoddal: amit a gyerékeddél tettél. Látod-e, látod. Ha most meglenne, ha megtartottad volna, mert mért ne tartottad volna meg, most, hogy az urad nincsen? — FSE Teremtő Istenem, mért büntetsz ennyire, mért büntetsz? FD Nekem is gyászom volt, az én gyászom is volt olyan keserű, mint a tied, engem is ugyanolyan keserű kifakadásokra ingerelt. Vége, elmúlt, megígérem, nem foglak bántani többé, hálátlanság volna, erőt veszek magamon. De azt nem tudod meg-nem-történtté tenni — FSE Én édes Jézusom, elöltem az én magzatomat, elöltem. Azért büntet! FD Visszaadni. Már nem tudod. Milyen más lett volna — FSE Mért is nem tartottam meg! FD Milyen más lett volna, ha a gyermekünk megmarad és én feleségül veszlek... FSE Megfogja a férfi kezét, aki hátulról öleli És most, hogy nincs meg, már közöttünk vége mindennek? FD Nem mondtam, hogy közöttünk vége mindennek — FSE Kislányos-szentimentális Már nem veszel feleségül? FD Nem mondtam, hogy nem veszlek feleségül, csak azt mondtam, milyen imás lett volna. Édes Istenem Megmentőm, mindenem, drága egyetlen szerelmem. Frangoise — FSE Könnye-fogytán, józanul szenvedve — felméri élete zsákutcáját Hogy én milyen szerencsétlen vagyok. FD Én se vesztettem el a józan eszemet, én sem akarok elevenen el- rohadni itt a ipincén. Egyszer úgy elfelejtkeznek a háborúról, mintha sóhasem is lett volna, az én szökésemet is másképp látják, más modalitásban. S azután mi akadálya lett volna, hogy ha leülöm azt az egy-két esztendőcskét, ahelyett, hogy itt potyára töltögetném, mi akadálya lett volna, hogy elvegyelek feleségül? Hát még ha a védő odamutat, ahol ez a Boldogságos Kisanya ül a sarokban, azzal az aranyszőke angyalkával a karján? Az ügyvédnek is meg kell keresni a maga levesbevalóját — FSE Csak te maradtál meg nekem, az álmaiddal, bolondosom — Ölelkeznek. Frangoise apró sikolyokkal, fel-felnyögve — belefeledkezésen; Fred szakszerűen FD Hát nincs igazam? FSE Melankolikusan Te csacsi te — FD Az lesz csak a nagy nap, szép menyasszony templomi menyegzője neked, és nekem az én feltámadásom napja, az én újjászületésem — FSE Dédelgeti a férfit Felhúztad az ébresztőnaptárat? Csók FD Fel. FSE Nem hallom, hogy ütne. Csók. 1080
