Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 12. szám - Határ Győző: A patkánykirály (kamaradráma két részben)
azok jönek vissza, hogy megkaparjanak. A normannok. FD Norsemen ?! FSE Mit bámulsz? Szereted a szép csiricsáré színeket, a szép papagályos színeket: szereted?! FD Norsemen?! FSE A 'hullakéket, a hullalilát, a kénsárga huliasárgát a nyakukon, a kénsárga fülüket, a meztelen-fosos tomporukat, a oiánfcéket a behavazott meztelen-fosos tomporukon: szereted ? FD Azt mondtad — FSE Eredj ki, nézd meg a felszabadulást. Nézd meg magadnak, eredj! FD Azt mondtad — FSE Mit mondtam? Azt mondtam, eredj íki, hogy min mennek keresztül azok, akiknék ez a nyomorult vinnyogó életed köszönheted: nézd meg magadnak. FD Hát még nincs vége...?! FSE Nekik már ugyan-vége van. Kendőjét oldogatja Kénsárga, fagyott lila, ciánkék hullákkal félig behavazva, telisded-te- le. Csak úgy bukdácsol közöttük az ember. Franglunok. A gyógyszertár? Keresztüllátsz rajta, ott, ahol volt. FD Franglunok ... FSE A mészárszékben még benn áll a normann tank, ahonnan kifüstölték. A templom sehol — Kabátját is leveti és hátradobja — a templomtorony csonka tetejéről most füstölik lángszóróval: lángszóróval füstölik ki az utolsót, akit hátrahagytak, annak szól a gépfegyvere, amíg el nem hallgattatják. A kávézóba kötötték be a lovaikat. A posta ég, nem oltja senki.. . A népek meg mint a fáradt jószág: csak húzzák-ihuzigálják a szánkójukat, billegetik a hullákon át; keresik a lódögöket, késelik-be- lezik az árokszélen, belebújnak, hogy ki se látszanak ... Ez az, amire vártunk, amire éveken át, olyan nagyon-de-nagyon, amire ... Soha ilyen fekete napot, soha még! Sírógörcsöt kap. A lócára rogy FD Ez hát a nagy nap, ez hát — FSE Sír-rí Aki magadra veszed a világ bűneit! Isten! Isten! FD A nagy nap — FSE Jajveszékel Szűzanya! Könyörülj! Mit vétettem?! FD Odalép A felszabadulás — A nő vállára teszi a kezét FSE Soha ilyen fekete napot, soha még! Lelöki válláról a férfi kezét és nagy sivalkodással zokog FD Szavafogytán, tehetetlenül áll A színpad elsötétül. A gitárjátékba harangok tompa kongása vegyüt 7. jelenet. Amikor a lámpás fénye ismét földereng, Fred és Frangoise az asztalnál ül és eszik. Lassan kanalaznak-vadgicsál- nak, nagy szünetekkel — inkább megmegtörik a csendet, mint beszélgetnek FD Újságot tereget maga előtt; le-lesi- mogatja, vaksin betűzi Újság? Az idejére nem emlékszem, amikor utoljára láttam. FSE Hát most láthatsz. FD Mi ez, frontújság? FSE Miért volna frontójság? FD Csak úgy. Jó ez a nyúl. Jó húsos. FSE Jó. FD Ez a gerince ez a jó húsos része? FSE Az. FD És amit te eszel, az a combja? FSE A combja. FD Gondoltam, a hadsereg adja ki. Olyan a címe is. FSE A címe? FD Betűzi „A Fel-sza-ba-du-lás”... ?! „A Fel- szabadulás”. Furcsán összevissza vannak a betűk, vagy csak az én szemem ugrál. „He-ti-tap.” Ilyenkor csak természetes volna, amikor se nyomda, se papír. Hogy a hadsereg adja ki. FSE Tudom isén. FD Én tudom. Rekvirálnak, ami kell. Nyomják, ahogy lehet. „Az é-he-ző Naum-bourgh Megyének három vonatszerelvény bur-go-nyát indított útnak a Közel-lá-tá-si Kor-mány1070
