Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 12. szám - Határ Győző: A patkánykirály (kamaradráma két részben)

vele, forduljon fel a világ. Akarsz egy kis fejecskét? Fredet lefekteti a priccsre és — a közönségnek félháttal — maga is melléül FD Éhes kicsi. FSE Éhes a kicsike. Babakatonám, vi­rágom, aranyibogaram. Látod, a kismama gondol mindenre. Tejecs- két. Finom friss meleg testem-te- jecstkéje. Mozdulatairól leolvasható, hogy ki­gombolja blúzát, előrehajol és a fekvő Frednek (talán, ki tudja?) odaadja emlőjét FD Mmmim ... még ... még ... tejecs- ke. FSE Ejnye-ejnye, te kis mohó. Elég imár, maradjon máskorra is. Egy tejesüveget, félig tele tejjel, jól láthatóan előkap valahonnan a prices valami vackából és lehelye­zi maga mellé a földre (mintha abból itatta volna) Csak azt ne mondd, hogy el is rin­gassalak, .mamád helyett kismamád legyek, büdös kölke, te büdöslábú, büdösszagú, büdös-büdös katona- szökevény. Már mindjárt rimgyó legyen ,a mamád? Édeske te, te pondróféreg te, te patkány te. Menj beljebb, hadd dúdoljak böl­csődalt neked. Ütemesen ringva lekapcsolja a szoknyáját Álmodjál szépet fiam férjem aludj fiúférjem nyúlvadászat nyulam-bulam jaj utol ne érjen Melléfekszik a priccsen nesze puhám nesze asszony nesze a kövérem itt születtél itt szül újra szép szülő szemérem Ráborul, átkarolja. A színpad elsöté­tül. Gitárjáték 3. jelenet. Előbbiek. Fred a priccsen befele fordulva alszik; Frangoise a lócán ül, onnan nézi, mialatt fésülködik — előtte az asztalon tükre. FSE Milyen fiatal teste van és milyen tehetetlen. Szegénykém, ítéletnapig elaludna, ítéletnapig mosdathat- nám-etethetném, babázhatnék vele. Ügy leverte a lábáról. A sokk. De meg is veri az Isten, verje is meg, aki a háborút feltalálta, ahány tá­bornok ahol csak van. Mintha nem is férfiember nyomakodott volna — az idegösszeomlás, az ömlött vol­na belém; azután elaludt, mindjárt belealudt és olyan lett, mint a lisz­teszsák, olyan nehéz. Mint az ólom. Mint a sírkő, ha nem jól halt meg alatta az a féreg ember és fel-fel- horlkol. Olyan. Ez az elvágott nya­kú szegény háránykám, ezt is, ba- gyulálhatom, mosogathatom, hiz­lalhatom, százszor tisztába tehe­tem, amíg odáig domborodik a lá­gyéka, hogy férfiember lesz belő­le — férfiember a bestiája és akko­rát sóz a meztelen fenekemre, hogy elfut a pulykaméreg és én csípem- harapom ezt a deteperőset, míg meg nem erőszakol. Oldalazva ránéz Szerelmem. FD Hosszan nyöszörög. Felhorkan. Hir­telen felül, azután levágja magát és kicsire rándulva, fejére húzza a pokróctakarót FSE Bánt a fény, a szemedbe süt? Mondd, mondd! Milyen bolond is vagyok, hova tettem azt a kis esze­met. Szemébe süt a fény. Az olajlámpát leakasztja a gerendá­ról, az asztalra teszi és egy félig- nyitott könyvet melléhelyezve — elárnyékolja. Az óriás árnyék vé­gigvetül a szobán és sötétjében el­tűnik a prices. Az asszony feláll és lábujjhegyen odatipeg az ágy végé­hez — úgy, hogy azért még a fény­ben maradjon Rántottét? Akarsz? Feketén szerez­tem, milláó pénzért, van még há­1063

Next

/
Oldalképek
Tartalom