Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 12. szám - Határ Győző: A patkánykirály (kamaradráma két részben)

HATÁR GYŐZŐ

A patkánykirály

Kamaradráma két részben

1. AZ ÉBRESZTÖNAPTÁR

2. A TELETEX NÉPE

Szereplő személyek:

Fred

Frangoise

Hangok, hangkul isszák Fred hangja Frangoise hangja

! Bemondó B em ond ónő

A felszabadulást ünneplő tömeg ; szónoklatfoszlányok, éljenzés, felvonulás, katonaze- nékar

Szalonzenekar ikeringője

Ellenséges csapattiszt hangja Szerelmes fiatal nő hangja**

Tous les espoirs sont permis ä I’hőmmé, merne célúi de dispara/itre.*

Jean Rostand — Pensées d’un Biologiste

Szerelmes fia tail férfi hangja**

Öreg néni rokonszenves hangja Pólyásfoaba sírása Asszonyok templomi kántálása Lfégószirénák

Alacsonyan szálló gépek hangrobbanása

Tankok dübörgése

Távoli gápfegyverkelepelés

Csőharang akkord jai

Orgonahangok

Gitárjáték

Idő: a második világháború végétől — közel három évtized.

Hely: valahol a Csatorna partjától nem messze — kisváros, amely több ízben gazdát cserélt.

he drew a dial from his poke:

And, looking on it with lack-lustre eye,

Says, very wisely, „It is ten o’clock:

Thus may we see’’, quoth he, „how the

world wags

’T is but an hour ago, since it was nine;

And after one hour more, ’t will be

eleven;

And so, from hour to hour, we ripe and

ripe,

And then, from hour to hour, we rot

and rot,

And thereby hangs a tale”. When I did

hear

The motley fool thus moral on the time,

My lungs began to crow like chanticleer,

That fools should be so deep-contemplative;

And I did laugh, sans intermission,

An hour by his dial.***

Shakespeare, As you like it, Act II. sc 7.

• „Az ember mindenben reménykedhet, még abban is, hogy meg fog halni."

** a francia változatban olaszul v. spanyolul.

*** Szabó Lőrinc fordításában: „egy órát húzott ki zsebéből, / Megnézte fénytelen szemével és / Nagy bölcsen így szólt: »most tíz óra van: / S így láthatjuk, hogyan fut az illő: / Csak egy órával ezelőtt kilenc volt, [ Egy órával ezután tizenegy lesz; / S így, óráról órára, egyre érünk, f S így, óráról órára, rothadunk; / S van erről egy mese.« Ahogy a tarka/ Bolond így elmélkedett az időről / Tüdőm kakasa nagyot kukorékolt, / Hogy a bolondok ily nagy szellemek; / S egy óráig szakadatlan nevettem, / ö pedig mérte.” (Ahogy tetszik I. fv. 7. j.)

1059