Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 11. szám - Marosi Ernő: Johannes Aquila és a 14. századi falfestészet (tanulmány)

nemcsak a képtitulusok fordulnak elő, hanem több soros, részletes feliratok is. Közülük a legrészletesebb a diadalív északi felére, a Mária-ikoronázása-kép mellé felírt nagy himnusz-szöveg. Újabban Fürstenfeldben a szentély képdísze a meszelt falfelületen alkalmazott színes, szoborszerű zártságban trónoló prófétákból, alattuk pedig medail- lonokban apostolok, illetve próféták páros falai alkjaiból áll, a fehér falakat pedig végig feliratok töltik ki. Tárgyuk ugyanis nyilvánvalóan az ó- és újtestamentum képviselőinek dialógusa a megváltásról. E feliratoknak tehát nemcsak Johannes Aquila működésének és az egyes művek datálásának szempontjából van jelentősége. E nehézségek példája Bántornya falképsorozata, ahol az apszis félkupolájában a magyar kutatók szerint 1383-as évszám, Stelé szerint 1393 volt olvasható. A ma már teljesen elhomályosodott feliratnak korábbi olvasatát mindenesetre megerősíti az a tény, hogy a szentélyben még egy helyen, az északi falon olvasható az 1383-as évszám, s nehéz elképzelni, hogy az apszis boltozatát egymagában később festhették volna 'ki. Bántornya kifestésének másik dátumát a diadalív déli felének ablaka alatt egy felirat egyértelműen mint 1389-et adja meg. Veleméren is vannak a feliratokkal összefüggő kérdések. A Szent Annát harmadmagával ábrázoló képen az 1377-es évszám nem teljesen ép, s egy későbbi, az északi falra bekarcolt kivonásból 1378-as dátum derül ki.10 A falfestmények helyszíni vizsgálata során derült ki, hogy találhatók a veleméri temp- w lomban díszes iniciáléval elkezdett és soha nem folytatott feliratok is, továbbá olyanok, amelyeket egy kéz előrajzolt, s azután egy másik festett meg. Römer Plóris általában még többet olvasott — helyenként a ma is meglévőket másként —, mint mi. Mindez sürgős és legelső feladatként jelöli ki valamennyi Aquila művein található feliratnak, szövegnek összegyűjtését, pontos kiadását és értelmezését.

Jelenlétük aligha tekinthető véletlennek. Bogyay Tamás 1964-ben feltételezte, hogy Johannes Aquila ott festhette meg önarcképét — Veleméren és Mártonhelyen —, ahol köznemesi megbízóival szemben ő képviselte a magasabb rangot és műveltséget; Bántornyán, az alsólindvai Bánfi-család tagjaival szemben erre az eljárásra már nem lehetett módja. Ez a feltevés most másként vetődik fel: éppen Bántonnyán és mellette az ágostonrandiak fürstenfeldi templomában találunk igen részletes szövegeket, s mindkét környezetben jogosan lehet számolni fokozottabb műveltségi igényekkel, olyan megbízókkal, akik nemcsak képeket rendeltek, hanem ezek programjának kialakításában is közreműködtek, illetve a képek feliratait is olvashatták.

A feliratok vizsgálata más szempontból is gyümölcsöző lehet. Nemcsak gyakoriságuk szokatlan —, ezt azzal hozhatjuk összefüggésbe, hogy Johannes Aquila talán korának kevés számú írástudó festője közé tartozott, s ezt a tudását büszkén és sűrűn alkalmazta is. Szokatlan az is, hogy — különösen Veleméren és Mártonhelyen — a feliratok és iniciáléik feltűnően közel állnak a korban szokásos kódexírás betűtípusaihoz. Ha az alapos paleográfiai vizsgálatok közelebb vinnének e kérdés alaposabb ismeretéhez, talán közelebb kerülnénk Johannes Aquila személyéhez is: megtudhatnánk, vajon valóban műveltnek, írástudónak, esetleg valamely scriptoriumban is megfordult festőnek tekinthető-e.

Ugyancsak a festő személyiségével és működésével kapcsolatos fontos kérdés kapcsolódik a mártonhelyi szentély lábazata fölött a déli oldalon végigfutó, igen hangsúlyos felirathoz. Ez ugyanis az alapja annak a feltevésnek, hogy Johannes Aquila nemcsak festőként, hanem építőmesterként is működött. A felirat tulajdoniképpen a szokásos felszentelési feliratok közé tartozik. Töredékes kezdete után az oltárban elhelyezett ereklyékre lehetett utalás, majd a folytatás (anno M CCC L XXXX II edificata fűit ista ecclesia tempore plebani Erssmi)11 az építkezés dátumát adja meg. A konferencián rajtunk kívül Iván Komelj is abból a megfigyelésből indult ki, hogy a felirat nem egyetlen mondat, mert Erasmus plébános említése után egy mondatot záró orna- mens következik. A Johannes Aquila nevét tartalmazó mondatnak tehát csak az eleje (Per manus Johannius Aquile de Rakespurga oriundi...) van meg; folytatását nem ismerjük. Komelj arra következtetett, hogy az üres sávban az Aquila tevékenységét megjelölő szavak (pl. „festette”, „díszítette” vagy más efféle) következtek. A hely1052