Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 11. szám - Pavel Bunčák: Az asszony, Arcra lobbanó villámtól fényes éj (Varga Imre fordításai)
Arcra lobbanó villámtól fényes éj Térdre hulltak a megrepedt homloké tornyok A víz tűz és szerelem városában Még egy érintés milyen barátságtalan a szája Senki sem érteti meg velem mi az a szív S hirtelen olyannyira nőni kezdett Ne csodálkozzatok elmegyek felejtve magam Nagy templomban barátság barátság Sehol sem láttam ennyi Tiszteletteljes mozdulattal ruhatáriba tett maszkot fejet Négy világtájra tárul a kapu sőt többre Honnan ez a négy világtáj sőt több felé futó sok patak Semmire sem emlékszem a víz tűz és szerelem városának ünnepére Mozsárral lőtt rózsa miatt Aki engem szólít tiszteljétek meg módfelett aludni akarok A szelíd éjszakát mint lövedéket távcsővel kémlelik Hogyan ékelődnek vajon a kényes csillagok az utakba A nehéz és csodás bánat e gubancaiba Ha az éj ketrecében vinnyognak a napok Megszelídítetted a förgeteget habár a pofájában heversz Szakadékokból hosszú bolyongásaidból csillapítod éhét A gyűlöletben erős a megvetésben nagy Éjszakai víziók elmerült hidjai Felettük a habzó vizű folyó Köszönti a víz tűz és szerelem városát (Varga Imre fordításai) 1040
