Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 11. szám - Július Lenko: Teher, Képeslap
JÜLIUS LENKO Teher Ez az a hallatlanul nehéz pillanat miikor fölérzed hogy tovább már semmi nincs s vagy mint a fűbe hajított Háncs vadkörtefa hervadó lombja vagy S te a szívekhez akartál érni langy kemencék ők oltalmazzanak mikor az égből vérzápor szakad s amikor ott kinn harctéri szél nyí Ez az a hallatlanul nehéz délután amikor morajjal lehull a nap s a falvaktól még mérföldekre vagy gyöngülő lábbal bolyongsz s tétován Itt a magányban dünmyögsz magadnak a szívek mint kőszirt oly magasak a mély sötétben már nem lesz ott utat bármit szólsz kár ők bűmben maradnak Képeslap A fák között kék halastó látható vizén egymást előző fehér kacsák és egészen közel egy fatönkön zöld gyík pihen. Milyen vagyok e tájban? Elküldöm képeslapon. Gyere, azonnal gyere. Az első esővel ideszállj, kő-testemhez szívem elvezérel. S érkezz meg előtte, míg beforrt sebbé nem változik. 1035
