Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 10. szám - Szajbély Mihály: Külföldi magyar könyvek - Gion Nándor: Sortűz egy fekete bivalyért
Külföldi magyar könyvek GION NÁNDOR: SORTÜZ iEGY FEKETE BIVALYÉRT FÓRUM, 1982. „Elmúlt egy bitang rossz nyár, szerettük volna minél gyorsabban elfelejteni, mert azon a nyájon megöltek valakit, aikit nagyon kedveltünk. Szép őszre vágytunk, hogy elfeledtesse velünk a halált meg az egyéb szomorú dolgokat, és az ősz szépnek is ígérkezett, mi örültünk neki, mert ekkor még nem tudhattuk, hogy éppen olyan rohadt lesz, mint a nyár, és hogy ismét meg fog halni valaki.” — Ezekkel a mondatokkal kezdődik Gion Nándor új ifjúsági regénye, összefoglalva-megelőlegezve mindazt, amiről a következő kétszáz oldalon olvashatunk majd. Természetesen információhiányos formában: csak jóval később derül ki, hogy a megölt embert Gergdán- nak hívták, s hogy Ácsi Lajos, a deklasszáilódott hajdani földbirtokos lesz az, aki a regény végén énekelve fullad bele a kis vízesés előtti, szív alakú kőlapon folyó, bokáig érő vízbe. Egyelőre csak miértjeink és hogyanjaink vannak, mellyek fokozatosan oldódnak majd fel a történet egyes szám első személyiben elénk táró kamasz-hős elbeszélése nyomán. Gion, korábbi regényeihez hasonlóan, most sem alkalmaz rafinált írói fogásokat; egyszerűen elmeséli azt, ami a gyermekkor írói képzeleten átszűrt tájain történt. Elbeszélője a múlt egy meghatározott pontján veszi fel a történet fonalát, s közeledik vele a jelen felé. A kamasz-emlékezet persze nem szigorú időrendben idézi fel az egykori eseményeket. Kitérőket tesz, felidézi a régmúltat és előreszalad a jövőbe — miközben szinte észrevétlenül és a műviség- nek még a látszatát is elkerülve az ókori retorikák eszközkészletéből jól ismert, az olvasói figyelmet ébren tartó előreutalások és késleltetések egész rendszere jön létre. Az első fejezet, mint láttuk, az egész regényt érintő előreutalással kezdődik. Azután a gyerekekkel együtt átvonulunk az iskolából a kultúrotthonba, hogy énekóra helyett megnézzük a faluiba érkezett erőművész 'bemutatóját. A történet kibontakozását késleltető visszautalások formájában megtudjuk eközben, hogy a gyerekek miért utálják az énekórát, Novák tanárnővel együtt, s nem sokkal később azt is, hogy hőseinket miért tiltották ki nemrég a kultúrotthonból. Az erőművész piszkos- sárga arcú, ellenszenves segédjénék feltűnésekor pedig egy jóval később elhangzott kijelentésről szerzünk tudomást: „Ácsi Lajos később azt mondta, hogy őt az első pillanattól fogva beteg lótetűre emlékeztette.” Az előreutalás jelentősége félreérthetetlen; ha ti. később is emlegette a vézna segédet, s ráadásul így, akkor annak valami emlékezetesen ellenszenveset kellett elkövetnie. Meg is tudjuk hamarosan, hogy elcsábította és megszöktette Födő tanár úr feleségét. Az elbeszélő e ponton, az első fejezet végén zárja a kört: „.. .ekkor éreztem meg először, hogy az ősz is éppen olyan rohadtul alakulhat, mint az elmúlt nyár.” — mondja, egyszerre utalva visz- sza a regény első mondatára, s előre, még ismeretlen részeire. Kétségtelenül mesteri kezdés: a cselekmény elindult, de alig valamivel többet tudunk, mint az első mondat után; az olvasó izgatottan lapoz tovább. Később figyelme lankadni kezd. Gion ugyanis a következő fejezeteikben egyre kevésbé él az előreutalások és késleltetések kínálta eszközökkel, a cselekmény egyre inkább lineárisan halad a végipont. felé. Érdektelenné nem válik azért, igénytelenebbé azonban igen; az elbeszélés súlyát most már csupán a puszta történet hordozza, melyen nem üt többé az ide- oda csapongó kamasz-képzelet bája sem. 1118
