Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 7. szám - Fogarassy Miklós: Tandori vers-, kötet-, próza- és rajzsorozat komponálásáról (tanulmány)
és rendteremtő szuperstruktúráját egyaránt egy sajátszerű racionális alapozású íor- mafegyelem veszd alakzatra: íme, ez a sajátlagos művészi paradoxon, melyen fennakadhatunk. — Tegyük hozzá: ex nihilo nihil, a „semmiből csupán semmi lesz”_ _ t artja az ódon ibölcsaleti szentencia; Tandoni is hagyomány-impulzusok egész sorát hasznosítva bontakoztatja ki a maga eljárásait, és tradícióinak, referenciáinak egész sora ered saját utalásaiból tudhatóan, — kortárs művekből, eszázadi alkotóktól Cage-tői, nagy jazz muzsikosoktól, költőktől, festőktől. Ezen a .ponton előlegeznünk kell egyik következtetésünket: azok a kötet-kom- ponalásá eljárások, melyeket költőnk a külön verstestként élő költemények könyvvé szerkesztésekor alkalmaz, az epikum felé hajlítják a lírai művek sorát. Ezt pontosan kell értenünk: nem cselekményessé teszik, nem verses regénnyé avatják a szériába állított verseket, hanem az epikum ponttól pontig tartó, időfolyamat-lkifejléssel dolgozó szervezésimódjániak szellemével oltják be a költői könyvet. Almi pedig a prózai művekben történik a formulával, az ennek nem fordított irányú tükörfordítása, tehát szó sincs arról, hogy a Tandori-epika valamiféle hatalmassá duzzadó lírikum felé hajdana, hanem a helyzet az, hogy regényei mégis csak valami állót: önmagukba visszahajiló, önmagukat mintegy kioltó fölyamatszer- kezeteket valósítanák meg. Miközben laz események több szinten, a nyelvi (kifejtés és ábrázolás szüntelen önreflexiójával haladnak előre: formájúik 'mintegy betölti és kioltja önmagát. Miivel Tandori nem véletlenül indult költőként, és bármiként forgatjuk is sokoldalú (alkotótevékenységének eredményeit, egész alkatát egy nagyfokú érzékenységgel megáldott-megvert, szenzibilis lírikus személyiség szubjektivitásában kell felfognunk, szervező módszerét három legutolsó költői könyvének megvalósításéban lehet legpregnánsabban megragadni. Többféle alakzat fölött kell futó szemlét tartani, mondandónkat adatolná. Külön jelbeszéddei rendelkező szerkezetet A mennyezet és a padló könyv hozott először. Ebben a kötetben jelentek meg az első Tandori-szonettek, elkészültük sorát jelző számozott formában. Ezek a számozások nyilvánvalóvá teszik azt, amit a verskötet kompozíciók többnyire fednek, hogy a könyvibe rendezéskor a (költői művek, akár a (kártyalapok, egy bizonyos .végleges leosztás formájában rendeződnek, osztódnak el. Tandorinak ezt a könyvét egy »nyitó és egy záró végtelen-« című szonett keretezi, majd (két szélről iaz egyéb versekkel egybekevert szonettes ciklusokat leljük. E közökkel tagolt ívek veszik közre az ún. Játszmakereső ciklusokat, és az ötrészes rend közepén van a Félbemaradásra váró katedrális egység, mely többszörösen is tótágas struktúra: egy Kondor Bélához szóló verses levél ciklus post scriptumjával indít, majd jelzi: „Samu, ebből ciklus lesz”; aztán visszaveszi — „mégse”, és a „Fél- bamaradásra váró katedráliis”-vers tényleg félbe marad: a harmadik részben csupán folytatást ígér. A verakötet-komnponálási szándékait a Még így sem előszavában Tandori jelzi is — azaz itt még tudatosabbá válik az irány. És menetelesen tovább is fejlődik. Egyrészt: a fő részek — mondjuk: fejezetek — mottókkal történő összekapcsolása az Iskola a határonlbó1 vett idézetekkel szorosabbá és többértelművé válik. Másrészt: a szonett-korszák további .műveit dátumszerűen, illetve azon bélül betűs elosztásokkal jelöli meg: méginkább az időfolyamathoz, az alkotás pillanatához kötve őket. A szigorú szonettforma, a formai játékszabályok többszörösen szabálytalan, de az alaip- tilkusmak látszó, és a mű szövegével bonyolult viszonyba kerülő címek — íme, ezek a legfontosabb elemek, melyek a kötet kompozíoiós egybeszövését elősegítik. A Még így sem-ban három fő fejezet, és mindegyiken belül három belső Ciklus van, érdemes azonban megjegyezni, (hogy ez a könyv kétszeresen zárul le: az utdlsó előttinek a végén egy vers, illetve egy belső montázssorozat a oikluscímekkei összekeverve furcsa „előzetes” lezárást, belsővé váló tartalomjegyzékeit sejtet, majd a kötetet ténylegesen lezáró utolsó egység a Hard hoppal és a 77-es szonettek sorával enyész- tetve a jövőre tárja a lírai korszakot. 825
