Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 10. szám - Szőcs Géza: A nemlét íze. Előszonett., Az ízek másvilága. Metaszonett., Az üzenet (versek)
szúrjon mellbe! üssön át puha zúzmara-lénnyel, csőrrel, kötőtűk sugarával markolásszon csak mellkasomban parazsas, köszörűs nyarával s öljön meg! támasszon föl nyomban! és szívem érje karmolása és szárnya kezem érje verdessen bennem ismét a veled váltott csókok piros kis denevérje. Az ízek tükrében nézegesd magad, ki voltál. * Az a zuhogás suhogás kendőcsattogás! fulladozás torokhoz-kapkodás! az ízek öntöttvas tükreiben csillagok szélfúvás, kendők; egy réges-régi hangzavar, kiáltozás, zokogás, kiátkozás. * S ott legbelül! ott Legbelül! a fekete kazamata: napszél-hordóiban ama ősaimáriak a zamata ez az íz viszont meztelen nem álarcos nem álruhás és e mélységes kazamatából szivárog elő mindig egyre több a legelső tudás zamatéból: át-átsüt a tudás, ernyőit kinyitja bennük, a többi ízen átszivárog mint másvilágon másvirágok nyelvedben a többi tükröt elrongálja lassanként mint a dörzspapír nyelvedben a tükröket az ízek foncsorát: minden tükörlapot nemlét-íz roncsol át megvillogtatva bennük a túlnan fogsorát így sűrűsödik ez az íz, lassanként fölgyülemlik míg végül megtelik a szád.
