Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 10. szám - Molnár Miklós: A hamuevő delíriuma - Kollázs egy könyv mondataiból

MOLNÁR MIKLÓS

A hamuevő delíriuma

KOLLÁZS EGY KÖNYV MONDATAIBÓL

(A tudat kocsmatöltelékei között vagyunk. Fölismerhető asztaltársaink: Jób, Diogenész, Blake, Kierkegaard, Nietzsche, Hamvas Béla, Füst Milán, Tzara, Ionesco, Cioran — és Zacharias Lichter. A szomszéd asztalnál dereng Pál apostol, Eckhardt mester, Wittgenstein, Simone Weil, Marx, Dosztojevszkij, Heidegger, talán Erich Fromm — és egy komor képű, hallgatag, ismeretlen civil, kis kézitáskával.)*

Zacharias Lichtert Isten lángja a földhöz teremtette: lobogása megvakította, közelsége megütötte, süvöltése megsüketítette, heve, határtalan szomjúságként, kiszikkasztotta a száját. És Zacharias Lichter hallja Isten lángjának rettenetes ropogását a világ boltozatján dübörögni. Zacharias Lichter habozva lépked disznóorrú, sas-, béka- és patkányfejű emberek közt. És állandóan új lények jelennek meg előtte: kutya-emberek, bakkecske-emberek, és olyanok, kiknek szájából kettéhasított kígyónyelv sziszeg elő. És mindeneken Isten lángjának végsőkig csapkodó zaja. Isten lángját hallja, látja; érzi perzselését. S a lángból néha hangott ball: „Pörgettyű vagy!” — kiált rá a hang, és ő sivítva forogni kezd, mígcsak szédelegve össze nem esik; „Ló vagy!” — és ő nyerítve dobogni kezd; „Kő vagy!” — és ő álltó helyében sóbálvánnyá válik.

Zacharias Lichter ősrégi, kifakult, kopott ruhában, vasalatlan, pecsétes, kibomlott hajtókájú nadrágban, félretaposott, megégett cipőben járja egy balkáni nagyváros utcáit és parkjait. Nyomorúságos, rongyos, kihívó viselkedésű alak, angyal és szörnyeteg keveréke, a valamikori nagy próféták egyik utolsó leszármazottja. A tizennyolcadik század végi német-zsidó metafizikusok és illuminátusok kései rokona. Burjánzó szőrzetű, groteszk lobogású misztikus. Diogenész, Naszreddin Hodzsa és egy héber próféta keveréke. Szeme sűrűn pislog. Büszke a csúnyaságára, isteni kiválasztottságának eme jelére. (Az angyalok időnként szükségét érzik, hogy szörnyetegek kloákájába rejtezzenek.) Szájából zubogva áradnak a szavak, élénk, nyugtalanító arcjáték és taglejtések kíséretében. Minden társalgásban oly lázasan tevékeny, hogy a párbeszédet élénk, zuhatagszerű monológgá változtatja. Egész valója részt vesz a kifejezés erőfeszítésében, mintha áthatná a mondás szüksége. Léte kétségbeesett kísérlet, hogy lefordítsa emberire mindazt, amit csak lehet az Isten közelségének abszurd tapasztalatából.

Minden ember bohóc — de Zacharias Lichternek megadatott e létforma metafizikai fölismerése. Prófétasága a szellemi őrület megnyilvánulása; tudatosan a döbbenet mélysége felé törekszik.

Kizárólag városi életet él; kocsmák zajos poklában. A kóbor kutyák elle- * Szentendrén; poharazás K. L.-lel.

1065