Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 10. szám - Szkárosi Endre: La Veneziana (vers)
SZKÁROSI ENDRE La Veneziana Tiziano a legkillönb mester Ez itt csatorna volt, de betemették földdel. Az utcakövezetből kiáll egy kikötői pózna, mit meghagyott ia kegyelet. Ez itt a szegénynegyed, s a kopott-vöröstéglás házak közé zárt kertjében majmokat nevel egy öreg tengerész. Amott mutatványosok terét látod, s ebből az óvilági fészerből futnak ki először a gondolák a szállodasorokig. A hajlott hát és a sűrű szemöldök sérült lelket jelez, s talán a kis test is őriz bizonyos torzulást. A város sem akarja elhinni önmagát, hajnalban illedelmes farkaskutyákat sétáltat partjain. Merülő zenével hajózol irigyen lefelé a boldog vizekbe éteri sorsod ürítve, déltengeri zátony vitorláival. Érzékeid tudják a bársonyos kéz útját, amint a süllyedő, félénk vaginából égre röppen — csőrében drótozott venyige — a bátorság madara. 1060
