Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 9. szám - Bertalan Lajos: Pannonia - közös dolgaink

nem is kritikának, hanem élménybeszámolónak szánja) nem merül el abban a terméketlen és félrevezető fejtegetésben, amely úgyszólván a Tragédia megjelenése óta nyomon kíséri: mennyiben és milyen mértékben Fa üst-utánzat, és ha nem az, hogyan kell értelmezni a helyenként valóban érezhető párhuzamokat, hasonlóságokat. Talán ezen a ponton — s bizonyára másutt is — érdemes lett volna néhány fontos Madách-tanulmány idevágó és mértékadó megállapításaira, esetleg Sőtér Istvánnak a Magyar Klasszikusok sorozatban megjelent Madách-kötet előszavaként, bevezetőjeként megjelent elemzésére hivatkozni. Ezekből ugyanis egyöntetűen kiderül, hogy a kézirat első olvasása alkalmával „a Nemzeti Kaszinó kandallója mellett összegyűlt körben Csengery Antal állítólag máris a Faustot és a Manírédot emlegette.” Másrészt az is köztudomású, hogy Aranyt is a Tragédia első színének Faustra emlékeztető részei csüggesztették el, s csak jóval később ismerte fel, hogy a látszat mögött egy kiváló — a Fausttól elütő — eredeti műről van szó.

Sebestyén György fordításának méltatása kapcsán kiderül, hogy milyen ellentétek dialektikus végletei (jó-rossz, hit-tudás, anyag-szellem stb.) között mozog a történelmi cselekménysorozat, néhány ponton mégis hasznos lett volna utalni a bukott angyal motívumra, a világot mozgató „isteni” és „ördögi” erővonalak szembeállítására, az ebből adódó logikus következményekre^ valamint a drámai költemény műfaji jellegzetességére. A Madáoh-árodalomnak így is nyeresége ez a német nyelvű méltatás. A Klagaenfurti Színház előadása pedig néhány kitűnő színészi alakítással és emlékezetes színpadi jelenettel (például az egyöntetűen dicsért falanszterjelenet, űr-jelenet) gyarapította mű pályafutásának történetét.

Más jellegű tragédiáról tudósít a Pannónia tavalyi negyedik számában Máté Angelika könyvismertetése. Benedek Istvánnak a Corvina gondozásában megjelent német nyelvű Semmelweis életrajzáról van szó, a nagy orvos-tudós tragikus sorsáról, küzdelmeiről, eszméi győzelméről, egyéni bukásáról.

Közép-kalet-európai magazinunk tavalyi számainak vázlatos ismertetését nem lehet anélkül zárni, hogy néhány szóval ne utalnánk rendkívül gazdag képzőművészeti anyagára, művészet-érzékenységére. A hazai folyóirat világában ismerős olvasónak már a Pannónia külső formája is az egyik legszebb (ma már megváltozott formátumú) magyar folyóirat, a Művészet címlapját idézi. Tartalmából pedig elegendő néhány cím és név felsorolása jelzésül: 203 művész 23 országból (külföldön élő magyar művészek tárlata a Műcsarnokban), Művész két ország 'között (Luzsica Lajos), Drégely László festői világa, A római iskola, kiállítás az esztergomi Keresztény Múzeumban: Vilt, Molnár C„ Szőnyi, Medveczky, Szabó Vladimír stb., Balázs János .művészete (mit jelent ma cigány művésznek lenni?), Magyar avantgarde Bécsben. S ha e töredékes felsoroláshoz még hozzátesszük, hogy a magyarokon kívül és a mai osztrák festőket nem számítva külön tanulmány méltatja Ivan Mest- rovics munkásságát, a bolgár Vladimir Dimitrovét s a román Theodor Bőgőiét, már azt is érzékeljük, hogy a Pannónia horizontja tágasabb annál, amit egykor e névhez kapcsolhattunk. Európai távlatok felé tár kaput és földrészünk kulturális-művészeti értékeinek őrzése, gyarapítása a szándék és felelősség, mely e rokonszenves magazin soraiban munkál.

1024