Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 9. szám - Vadas József: Ékszerek dísz nélkül (Kodolányi László művészetéről)
VADAS JÓZSEF Ékszerek dísz nélkül KODOLÁNYI LÁSZLÓ MŰVÉSZETÉRŐL Kodolányi László 1968-ban diplomázott — formatervezőként. De ezután, mintha a főiskola csak intermezzo lett volna, frissen tanult szakmáját odahagyva, visszatért régi (mesterségéhez, az ötvösséghez. (Még 1962-ben arany- és ezüstműves szakmunkásvizsgát tett.) Azóta is — néhány nagyméretű munkáját leszámítva — ékszereket készít. Ennyit elöljáróban: bemutatásképp. S hogy érzékeltessük a helyzetét is, tegyük hozzá: éppen azokban az években fordított hátat a formatervezésnek, amikor kibontakozásnak indult a nagyipari kultúra. Amikor megfordultak a pályák. Soltész György például ötvösként kezdte és a hetvenes évek elején formatervező lett belőle. . Ellenszélben hajózott volna Kodolányi László? Éppen nem. Ahhoz azonban, hogy az állításunkat bizonyítaná tudjuk, körül kell nétnünk a szakmában. Az ötvösség a hatvanas évek végén válaszút elé érkezett. Ezt nem én mondom, ez a korabeli sajtókritikákból derül ki. Térplasztika címmel 1967-ben nagy kollektív kiállítás nyílt, amely még azokat is elgondolkodtatta, akik addig feltétlen hívei voltak a megújhodó (vagy legalábis a megújhodás látszatát keltő) Iparművészetnek. Íme egy részlet Pál László Művészetben megjelent bírálatából: „Mivé lesz most már az ötvös? Ötvös vagy szobrász?” A kérdést kétségbeeséssé az fokozta: az ötvösséget elfojtó-Visszaszorító szobrászat rossz volt. Modoros kompozíció, álmodern formálás, tisztázatlan stílus jellemezte, jellemzi azóta is ezt a felszínes plasztikává degradálódott mesterséget, amelynek Engelsz József, Nagy József és Juhász Árpád volt a három vezéregyénisége. Ettől a pszeudoszobrászattól tisztességes művész csak csömört 'kaphatott. Vagy — mert ez a másik lehetőség — erőt ahhoz, hogy a kollektíva nevében önvizsgálatot tartson. Ez utóbbiak kívülről jöttek. Ügy értem: nem a főiskola ötvös szakáról. Három egyéniséget említenék, nem a teljesség, csupán a szemléltetés kedvéért. Gorej János nem végzett főiskolát (ezért aztán perifériára szorult), Stefániay Edit pedig festőként végzett. E megújító outsiderek egyike a formatervezői diplomát szerzett Kodolányi László, közülük alighanem a legerősebb egyéniség. Immár jő egy évtizede kitartóan készíti modern vonalú ékszereit. Kodolányi első darabjain még konkrét motívumokat — például virágot — találunk. Hamarosan azonban — a hetvenes évek derekától — absztrah álódási folyamat bontakozik ki művészetében. Megjelenik a gömb és a félgömb, a téglalap és a kör, hogy csak a leggyakoribb elemeit említsem. A minimal art festmények korában Kodolányi minimal art plasztikákat alkot. Vesz egy rudat, megcsavarja. Fog egy lemezt, kettévágja, az egyik felét jobbra a másikat balra hajlítja. Ilyen módon egész sorozatok kerülnek ki, a keze alól. A karkötő-család első darabján még csak egy, a másodikon már kettő, a harmadikon három pödrés a díszítmény. Míg ezeken csupán néhány centis, másokon teljes egészében Végighuliámzik a motívum. Kodolányi arra törekszik, hogy a lehető legkevesebb közbeavatkozással érjen el maximális hatást. A szinte csupasz anyagot éppen csak megmozgatva teremt fe1008
