Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 9. szám - Gergely András: Nemzeti és nemzetiségi érdekegyesítés a reformkorban (tanulmány)
A nemzetiségek álláspontja tehát politikai mérlegelés tárgya lett. Kétségtelen, hogy a jelentkező nemzetiségi politikusokat többnyire nem tekintették a nemzetiségek igazi reprezentánsainak, részint azért, mert téves helyzetértékelésben látták őket elmarasztalhatónak (s amint láttuk, ezt értelmiségük fejlődésével remélték megszűnni), részint pedig tudatos bomlasztókat, saját nemzetiségük érdekeinek szándékos elárulóit, magyarán pánszláv ügynököket láttak bennük. A nemzetiségi eszme e politikusoknál vallott mindenek feletti, abszolút, a liberális értékrend számára méltá- nyolhatatlan elsősége, érdekegyesítő politikájuk hiányosságai elősegítették az értetlenséget, a bizalmatlanságot — alapvetőnek azonban a nemzetiségek fejlettségi szintjének alábecsülését tekinthetjük. A reformkor végére a nemzetiségek már tárgyai, de még nem partnerei vagy kedvezményezettjei az érdekegyesítő politikai koncepciónak. Mégis: a mielőbbi, létrejöttében siettetendő egységes nemzetállam vágyképét fokozatosan a külön érdekérvényesítési szempontokat feltételező soknemzetiségű, s csak kulturális feltételek által meghatározottan magyarosodó, államéletében magyar jellegű ország programja váltotta fel. Kevésnek tűnik? — Kevés volt. De a nemzetiségi kollektívumok e hallgatólagos tudomásul vétele volt az előfeltétele a nemzeti és nemzetiségi érdekegyesítési politika megújításának és továbbfejlesztésének 1848—49 során, illetve megújítási és továbbfejlesztési kísérleteinek 1849 után éppúgy, mint a problémakör majdani liberál-konzervatív újraértelmezésének, amely nemzet és haladás teljes értékű egyeztetését immár lehetetlenségnek nyilatkoztatta. JEGYZETEK 1. Flgyelmező, 1848. aug. 30. Idézi: Andics Erzsébet: A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848—49-ben. I. Bp. 1981. 64. 2. Kossuth Lajos: Országgyűlési Tudósítások 1832—36. I—V. (S. a. r.: Barta István) Bp. 1948—1961. (A továbbiakban: OgyT) II. 449. 3. OgyT II. 479. 4. Magyarország története 1790—1848. Föszerk. Mérei Gyula. Bp. 1980. 689. 5. OgyT I. 156. 6. Kossuth Lajos: Ifjúkori iratok. Törvény- hatósági Tudósítások. (S. a. r.: Barta István) Bp. 1966. 379., Barta István: A fiatal Kossuth. Bp. 1966. 223—224. 7. Szekfű Gyula: Három nemzedék és ami utána következik. Bp. 1934. 113. 8. Gorove István: Nemzetiség, jelenünk szempontjából. Pest, 1842. 49. 9. Wesselényi Miklós: Szózat a magyar és a szláv nemzetiség ügyében. Halle, 1843. 42. 10. Idézi: Varga János: Helyét kereső Magyarország. Bp. 1982. 33. 11. Bábolnai Mihály [Kossuth Lajos]: A magyar conservatív párt és a nemzetiség. In: Magyar Szózatok. Hamburg, 1847. 236. 12. OgyT I. 190. 13. D. H. [Samuel Hóiéi]: Sollen wir Magyaren werden? Karlstadt, 1833. 14. [Stur, Ludwig:] Die Beschwerden und Klagen der Slawen in Ungarn über die gesetzwidrigen Uebergriffe der Magyaren. Leipzig, 1843. 92. 15. U. o. 5. 16. Kemény Zsigmondi Nyelvünk ügyében. In: Kemény Zsigmond: Korkivánatok. Bp. 1983. 179. 17. Bajza József: Nemzetiség és nyelv. In: Ellenőr. Politikai zsebkönyv. Szerkesztő Bajza. Lipcse, 1847. Nem meglepő, hogy Bajza csak a német nyelvtől félti a magyart. U. o. 441. 18. Közhasznú esméretek tára. VHI. Pest, 1832. 19. Varga János: i. m. 25—47. (Az extenzív és intenzív nacionalizmus között már a 18. században is tettek ugyanezen fogalmakkal különbséget.) 20. Ezeket az Akadémia alapítása körüli ellentéteket ismerteti Széchenyi akadémiai beszéde: Széchenyi István: A magyar Akadémia körül: In: Széchenyi István Írói és hírlapi vitája Kossuth Lajossal. (S. a. r.: Viszota Gyula) I—H. Bp. 1927—1930. I. 149—196. 21. így pl. Sopron megye egymillió forintot javasolt nyelvművelési célokra fordítani. OgyT V. 212. 22. Eötvös József: Kelet népe és Pesti Hírlap. In: Eötvös József: Reform és hazafiság. I. Bp. 292. Széchenyi István: 1. m. 173—174. 23. Kornis Gyula: A magyar művelődés eszményei 1777—1848. I—II. Bp. 1927. II. 243— 298. 24. OgyT IV. 673. 25. Kosáry Domokos: A Pesti Hírlap nacionalizmusa. Századok, 1944., Varga János: i. m. 64—65., Szabad György: Kossuth Politikai pályája ismert és ismeretlen megnyilatkozásai tükrében. Bp. 1977. 68—72. 984
