Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 9. szám - Dercsényi Dezső: A könyvek vonzásában (emlékirat I.)
kesztője egymaga írt. Bármennyire szégyenletes is ezt bevallanom, igaz örömmel észleltem a Tanú sikerét. Ilyen helyzetben távolról sem csodálható tehát, hogy kapva-kaptunk a magyar eszperantisták javaslatán: állítsuk elő folyóiratukat, a Literatura Mondo-t és egyéb kiadványaikat, főként könyveiket (mintegy félszázat, azóta ezek közül is többet külföldön újranyomtattak). A folyóirat akkor már 1931-től újra megjelent egészen 1938-ig és nálunk nyomták. (Különös, de az 1946-iban újra meginduló lapot 1948- ban ismét megszüntették. Bénik Gyulától tudom, aki nemcsak szedte és tördelte a lapot, hanem meg is tanulta a nyelvet, hogy a Literatura Mondo-t a hetvenes évek közepén Japánban újra sokszorosították és nálunk 3000 forintért árulták.) Különös vállalkozás volt ez. Lelke Bleyer Vilmos, aki a harmincas évek végén Franciaországba ment és agyhártyagyulladásban halt meg Párizs elfoglalásakor, (de Béla testvére magyarosított névvel 1945 után az Orion vezérigazgatója, majd a Néphadsereg vezérőrnagya lett.) Vállalkozásának — amennyire meg tudtam ítélni — hármas alapja volt. A magyar eszperantista mozgalom széles körű volt, noha a rendőrség erős baloldali beállítottsága miatt folyton rajta tartotta a szemét. Ma már tudom, olyanok voltak eszperantisták, mint Schönherz Zoltán, Martos Flóra, Kilián György. Ereje nemcsak magyarországi elterjedésében, létszámában leiedzett, hanem abban is, hogy jó képességű írók önálló művekkel és fordításokkal jelentkeztek. Az előbbiekből Baghy Gyula nevére emlékszem, az utóbbiak köziül Kalocsay Kálmánra, erre a kitűnő orvosra. Kalocsay a felszabadulás után c. egyetemi tanár lett, s mint a László kórház nyugdíjas igazgató főorvosa halt meg néhány éve. Neve világszerte ismert (egyik méltató ja szerint a világban ismertebb, mint idehaza), s számos hazai, külföldi eszperantó szövetségnek, akadémiának volt diíszelnöke. Sokan a nyelvalapító Zamenhof után őt tartják a leghivatottabb költőnek, műfordítónak és nyelvésznek. Ez utóbbira tanúbizonyság Plena Grama ti,ka de Esperanto közel 400 oldalas kötete. Éter na Bukedo (Örök csokor) címen 22 nyelvből fordított versgyűjteményt adott ki. 1933-ban készített egy magyar antológiát, amelyben Balassi, Csokonai, Petőfi, Arany mellett Ady, Kosztolányii, Kassák versei, Jókai, Mikszáth, Krúdy, Tersánszky prózai művei szerepeltek. Lefordította a János vitézt, az Ember tragédiáját — ezt 1965-beri a Corvina újra kiadta — és, úgy vélem, Babits Mihály fordítását használva — Dante Divina Commendiájának első részét, az In- fernot. A vállalkozás második bázisa az internacionalizmus volt. Bármily kevesen is tanulták az eszperantót, olvasták a könyveket, számuk mégis több ezerre volt tehető a világ minden táján. így a szűk magyar olvasóközönség helyett Japántól Kanadáig terjedt a könyvek vásárló közönsége. Végül — de nem utolsósorban — a magyar munkabérviszonyok a világpiaci árakhoz képest olcsó, -bár igényes könyvek előállítására adtak J ehetőséget. Bleier Vilmos, annak ellenére, hogy állandó pénzügyi nehézségekkel kellett megküzdenie, arra nem volt hajlandó, hogy blökált nyomdával dolgoztasson, noha jelentősen olcsóbb lett volna. így jött hozzánk, ami számára Vác és Budapest közelsége korrektúra, tördelés stb. szempontjából különösen előnyös vélt. Nem voltak különösebb bibliofil hajlandóságai, de amikor az Infero (így mondják eszperantóul a Poklot) nyomdába került, szívesen fogadta azt a javaslatot, hogy Fáy Dezső fametszeteivel illusztráljuk. így történt, hogy ez a kitűnő grafikus illusztrátornak a Divina Commediához készült fametszeteiből 1933-ban legalább a Pokolhoz készült 13 megjelent az eszperantó nyelvű fordítás kísérőiéként, természetesen a művész rövid életrajzával és méltatásával. Jogos lenne a kérdés, mindennek mi köze Genthon könyvéhez. Elég sok. Az eszperantó könyvek között megjelent egy a modern művészet legprogresszívebb irányait bemutató Pri PModerna Arto, (Bp. 1933.) c. kötet is. Szerzői S. Grenkamp- Kironfeld és dr. Jan Brzekowskii Cezanne-tól Dufy-n, Picasso-n, Braque-n keresztül Ozenfant, Arp, M. Ernstig bemutatták a modem festészet úgyszólván valamennyi korszerű törekvését. S ez a harmincas évek elején eléggé bátor tett volt. Jogos volt 960
