Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 1. szám - Vékony Gábor: Az avaroktól a honfoglalásig (tanulmány)

is van, „Jahuda wáj”: „Jaj, Juda” szöveggel. A menóraábrázolásos téglák eredetileg a sirhalmökon voltak, az eltemetettek vallásának beszédes jeleiként.

Hogy a csébi temetőben nem egy eredeti zsidó közösség temetkezett, azt a csontvázakon végzett antropológiai vizsgálatok tisztázták. A sírokba ugyanis főként mongoloid típusú embereket temettek.

Proselyta zsidókról, zsidó hitre tért másihitűekről ugyan elég sok adatunk van a korai középkorban, így a Raroling birodalomban is, ezek azonban egyedi áttérések. Jelentősebb tömegek áttéréséről Európában csak a kazár kaganátus területén tudunk, ennek az áttérésnek az időpontját pedig pontosan ismerjük, az ugyanis 800 körül történt. Valószínűnek látszik, hogy ez az áttérés a zsidó vallás egyik szektariánus változatára, az Írást szó szerint betartó, a rabbanita hagyományokat elvető karaitára történt. 860-ban azután az akkori kazár kagán rabbanita hitre tér, ami természetes módon váltja ki néhány hitéhez ragaszkodó karaita közösség elvándorlását a kazár birodalomból.

Egy ilyen karaita közösség vagy az elvándoroltak által megtérítettek temetője lehet a csébi temető. Erre vonatkozóan egyébként közvetlen adatunk is van. A Bizánc és Róma között ingadozó friss keresztény bolgárok különböző kérdésekre kérnek választ a Szentszéktől, e kérdések egyikéből megtudjuk, hogy Bulgária területén egy zsidó, akiről nem tudni, hogy zsidó-e vagy keresztény, sokakat megtérített. Ez a jellemzés jól illik egy karaitára, vagyis 860 körül Bulgária határain belül — s ezeken belül van a csébi temető is — számolhatunk karaita közösségekkel.

Ezek a körülmények, s a fentieken kívül a csébi temető tárgyi anyaga is eléggé egyértelműen meghatározza az oda elhantölt halottak eltemetésének korát. De nemcsak ebből, s nem csak az eddig felsoroltakból tudjuk, hogy abban az időben, amikor az írott források alapján esetleg hajlandók vagyunk a Kárpát-medence nagy részét pusztaságnak tartani, az néhol igencsak sűrűn lakott volt.

Az elmondottakból kiderült, kiderülhetett, hogy a IX. századi régészeti hiátus nem létezik, másrészt az is kiderülhetett, hogy az ekkori régészeti emlékek többkevesebb eltéréssel összekapcsolhatók a Kárpát-medencét uralok hatalmi övezeteivel. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a Kárpát-medence IX. századi képének kialakításához elsősorban a bolgár állam járult hozzá. Ügy tűnik azonban, hogy a dunai bolgárok inkább csak a különböző területek közigazgatásában voltak jelen, amint arra a korábban említett 827-es hadjárat alapján is következtetni lehet. A politikai kép egyébként sem azonos az etnikai képpel, politikai egységek régen is, ahogy többnyire ma is, különböző népeket, népcsoportokat fogtak össze.

Milyen volt a IX. századi Kárpát-medence etnikai képe? Tévedés lenne azt hinnünk, hogy erre éppen IX. századi adatok alapján tudunk válaszolni. Forrásaink avarokat, bolgárokat, más néven hunokat, szlávokat, köztük morvákat és abodritakat, valamint a gepidáikat, s a betelepülő bajorokat említik itt élő népekként. Korábban az avar név használata kapcsán láthattuk, hogy mennyiben fedik a nagyon gyakran politikai okok miatt továbbélő nevek azt a népességet, amelyre használják, hiszen az avarok mögött részben a dunai bolgárok rokonai, az onogundurok rejtőznek. Ahhoz viszont, hogy megvilágítsuk a IX. századi népességi viszonyokat, valóban az avar honfoglalás idejére kell visszamennünk. A hun uralom alatt, s után a Kárpát-medence népessége jelentősen cserélődik, az avar foglalás idején Erdélyben, az Alföldön és a Szerénységben gepidák vannak, a Dunántúlon longobárdok, de bizonyára más népekkel együtt, mert Paulus Diaconus longobárd történetíró szerint az Itáliába vándorló longofoárdokkal együtt pannóniaiak — ezéken rómaiakat kell értenünk — szarmaták, bolgárok, svévek és gepidák is voltak. Az avarokkal együtt újabb bolgár csoportok is érkeztek ide, a VI. század végi bevándorláskor csatlakozott törzsek pedig valószínűleg az avarok közeli rokonai voltak. VII. századi, ill. VII. századra vonatkozó forrásaink avarokról, bolgárokról, gepidákról, szlávokról tudnak, valamint rómaiakról, akiken görögöket és latin nyelvűéket is érthetünk.

Ez a színes népi kép a VII. század közepére eléggé elszürkül. A bolgárok elhagyják a Kárpát-medencét, részben a rómaiakkal együtt, az avarok pedig — ugyan72