Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 8. szám - Joó Rudolf: Popély Gyula: A pozsonyi Bartók Béla Dalegyesület

alakította ki a kórus programját. A szlovák—magyar—német háromkultúrájú városban az énekeseik és vezetőik jelképesnek érezték a magyar népzene és a környező népek zenéje egymásrahatósát, közös örökségét 'kutató és bemutató bartóki programot. Az európaiság-magyarság szintézis-igény, a közép-kelet-európai népek egymásratalálásának és egymás elfogadásának gondolata legnagyobb hatást talán éppen a megvalósulás szükségességét mindennapi létfeltételeikben érző kisebbségekre gyakorolta. Nem véletlen, hogy Bartók zenében kifejezett eszméje végkicsengésében azonos volt Fóbry Zoltán politikai-filozófiai síkon megfogalmazott kisebbségi „vox humana” küldetés-gondolatával, valamint — továbbra Csehszlovákiád magyar példáknál maradva — a Sarló mozgalom inlernaoionalázimusáyal és Szalatnai Rezső, Peéry Rezső írásainak humanista eszmeiségével. Nem véletlen azonban az sem, hogy ezek a törekvések óhatatlanul szembekerülitek a térség államaiban a hivatalos kormányzati politika rangjára emelkedett — a későbbi események során tragikus történelmi zsákutcába került — nacionalista és soviniszta elfogultsággal is.

Popély Gyula tanulmánya az énekkar történetén keresztül ezeknek az erőknek az összecsapását írja le gazdag forrásanyagra építve. Megismerkedhetünk a dalegylet sikereivel otthon (Pozsony háromnyelvű és kultúrájú, a műfaji újdonságra érzékeny közönsége értő befogadó közegnek bizonyult) és a határon túl; Ausztriában és Magyarországon; de megismerjük mindennapos gondjaikat; az anyagiakon túl a hatóságok gáncsoskodását a névhasználat, a plakátok s ismertetők, sőt még a bélyegző nyelvhasználatának (pl. a „Pozsony” vagy „Bratislava” változat feltüntetésének) ügyében. (Ezek a részletek talán a hazai olvasónak — szentben a nemzetiségi helyzetben élőikkel — túl aprólékosnak vagy feleslegesnek tűnnék. Tudni kell azonban, hogy jelentőségük nemcsak kultúrtörténeti, hanem napjainkig érvényes azonosság-megtartásii s nemzeti egyenjogúsági igény fogalmazódik meg bennük.)

Az énekkar 1931-ben került ki a Toldy-kör keretéből, vált önállóvá s vette fel a Bartók Béla nevet. A névadó zeneszerző többször is személyesen részt vett a kórus hangversenyein, de az 1930-as évek végétől mór nem utazhatott nyilvános szereplésre Csehszlovákiába. A nemzetközi politikában lejátszódó események és annak csehszlovákiai következményei olyan szellemi 'közeget teremtettek, amely egyre jobban nehezítette a Bartók dalegylethez hasonló programú művészeti együttesek működését. 1938—39 politikai megrázkódtatásai, Csehszlovákia feldarabolása és széthullása, a humanista szellemmel szemben túlerőre jutó fasiszta és soviniszta erők térnyerése csaknem lehetetlenné tette a Szlovákia területén maradt 700 000-ről 70 000-re csökkent magyarság kulturális életét is. A „vox humana” hangjait mindjobban elnyomta a fegyverzaj és a fasiszta propaganda harsogása. A Tiso féle szlovák állam vezetői nem tiltották be azonnal a kórus fellépéseit, de egyre jobban korlátozták tevékenységét; a német mintára gleiohsöhaltolt társadalomban és kultúrában fokozatosan felszámolták életterét. A Bartók Béla Dalegyesület jogilag a háború után, 1945. augusztus 14-én szűnt meg létezni, amikor a Nemzetbiztonsági Hatóság Területi Parancsnoksága elrendelte feloszlatását és vagyona elkobzását. Ez a határozat egy kivételes szellemi küldetést betöltő együttes életének vetett véget, „amellyel mostohán bánt a kora, az utódok pedig méltatlanul elfeledték” — írja tanulmánya végén a szerző.

A „Nemzetiségi Füzetek” 3. számában egyszerre üdvözölhetjük Popély Gyula hasznos emlékező és emlékeztető írását és magát a tényt, hogy az Akadémiai Kiadónak ez a sorozata, főként anyagi ökokból 'bekövetkezett hosszabb pihenő után, folytatódik. A témakör kutatói, a szakmai és nem szakmai olvasóközönség érdeklődéssel várja az MTA Kelet-Európai és Komplex Bizottsága gondozásában, tartalmi szerkesztésében megjelenő füzetek következő számait.

926