Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 8. szám - Elek István: Hankiss Elemér: Társadalmi csapdák; Diagnózisok
ELEK ISTVÁN Hankiss Elemér; Társadalmi csapdák; Diagnózisok Bármily erővel próbálnak is rávenni társadalmunk köznapi életének nyugtalanító tényei, hogy semmiféle szempontnak ne engedjünk, ami a társadalomkritikai gondolkodás fogyatékosságai iránt megértővé és elnézővé szelídülhetné indulatainkat (imáért ne vallihatnánk be, hogy indulatokkal is bajlódunk, ha már sorsunk nem részeltet abban a szerencsében, hogy az érdekmentes emelkedettség magasából nézhetnénk, ami itt valahol alant zajlik), mégsem tehetjük meg, hogy amíg egyrészt az önáltatástól ment tiszta tekintetért s az exigeneiákról következetesen számot adó magatartásért emelünk szót, másrészt kendőt mímeljünk a szemünk elé, s tudomást se vegyünk róla, hol élünk. És viszont. Bármily erővel sugallják is köznapi élményeink, valóságot tapintó érzékeink, józan megfontolásaink, hogy életünk kemény realitásait szem előtt tartva ítéljük, mégsem engedhetjük meg magunknak azt a felelőtlen luxust, azt a másik, jobbító szándékainkra eszményeink, értékeink esélyeire nézvést nem kevésbé végzetes öncsalást, hogy a társadalmi jelenségeket elemző munkákat csupán a kritikai gondolkodás mai lehetőségeinek fényében értékeljük, s megfeledkezzünk arról a másik mérőéről, amit mindennapi életünk nyomasztó fényeinek világa állít elénk. Csapda-helyzetről van itt szó, ha stílszerűek kívánunk maradni a szerző elemzéseihez. Amiből kilábalni csak akkor van esélyünk, ha egyszerre próbálunk mindkét pólus vonzásának ellenállni — vagy éppenséggel megfelelni. S még ekkor is keserű marad a szánk íze, hiszen, sajnos, ez a legjobb hetőség is csak azt jelentheti, hogy a kisebbik rosszat választjuk. Mellette szól egyébként az is, hogy kétségkívül akkor tartjuk a legtöbbre a szerzőt, ha feltételezzük róla, hogy sem annak nem örülne, ha tekintettel az írásaiban tapasztalható kritikai vállalkozás és kritikai szemlélet hiányaira, köveíkezet- leinségeiiire, bátortalanságaira, lerántanánk tanulmánygyűjteményét, sem annak, ha a mai kritikai gondolkodás színvonalához mért számottevő erényeire és eredményeire tekintettel felmagasztalnánk. Meglehetősen nagy közfigyelmet váltottak ki Hankiss Elemér szóban forgó írásai megjelenésük idején. Ez a figyelem indokolja az 1979-es (Társadalmi csapdák) és az 1982-es (Diagnózisok) első kiadásuk után újbóli, együttes megjelentetésüket. Legalább négyféle, egymástól lényegesen különböző olvasatával találkozhatunk a közvéleményben a kötet elemzéseinek s a bennük megnyilatkozó kritikai szemléletnek. (1) Kevesebb figyelmet érdemel az a vélemény, amelyik a .marxista történelem- és társadalomszemlélet feladásának, a polgári iskolák előtti kriti'kátlan behódolás példájának tekinti e teljesítményt, csupáncsak azon okiból, mert nem láthatni viszont a szerző elemzéseiben azt az ideálképet, melynek felidézésével e vélemény képviselői a valóság vizsgálatát szokták volt helyettesíteni. Először is, mert messze nem csupán Hankiss az a mai mezőnyben, akinek műve tetszésüket nem nyerheti el, másrészt mivel ezen írások kapcsán elég bajos lehet ma ezt a felfogást nyilvánosan képviselni. (2) Az olvasók tekintélyes többsége előtt osztatlan népszerűségnek örvendenek Hankiss Elemér tanulmányai. Olvashatónak, sőt mii több, élvezetesnek találják őket olvasók széles rétegei, ami a társadalomtudományi gondolkodás termékeinek nem túl gyakran osztályrészük. Üdítőnek érzik szemléletét, s úgy érzik, olyan kérdések922
