Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 8. szám - Gyurácz Ferenc: Veres Péter nemzetszemléletének elemei az ötvenes években írt munkáiban (tanulmány)
tolható azonban a gondolat-szabadsággal s jelesül az irodalom szabadságával foglalkozó reflexióik, gondolatimenetek jaiváira. Rendkívüli óvatosság, szorongó aggodalom jellemzi ezeiket az írásokat, a feszültséggel terhes légkörben a bajokhoz orvosi szikével közelítő író felelősségérzete. Nagy körültekintéssel fogalmazza meg álláspontját, mert a zavaros politikai helyzetben nagy a félreértés, félremagyarázás veszélye. Gondolatszabadságot kíván, s bizalmat, hogy az írók nem ellenforradalmat akarnak a vitáikkal kiváltani. Nem a „burzsoá nihilizmus” szabadságát óhajtja, hanem a szocializmus alapján kibontakozó demokráciát, s népi-nemzeti felelősséget. Ez utóbbi inem „reakció” — mondja —, hanem a tártsiadalmd valóságban benne rejlő követelmény, s éppen az elfojtása szül reakciót. Az írószövetség szeptemberi közgyűlésének elnöki megnyitójában hitvallás-szérűén foglalja össze nézeteit: „A szocialista világrendszernek meg kell teremtenie és hitem szerint meg fogja teremteni azt a funkcionális demokráciát, amely a forradalmi szuverenitás tiszteletibentartásávail minden állampolgár és minden társadalmi kategória számára, tehát az írók részére is biztosítja az elemi emberi jogokat, közte a gondolkodás és véleménycsere szabadságát és lehetőségét is, ami az írónak életfeltétel is, mert enélkiül nem tudha-t Imi,”26 s hozzáteszi, hogy ne viszafelé menjünk, az — úgymond — „elméleti humanizmus” irodalmához, hanem előre a közösségi elkötelezettségű irodalomhoz. A nemzet közösségét emeli ki, mert — egy másik cikkének mondata szerint —: „Szocialista író számára a nemzet is közösség.”27 Sőt, elsősorban a szocialista író számára közösség a nemzet. Fentortötta ezt a nézetét az ötvenes években, ahogy tudatában volt annak is, hogy az „osztályharcos forradalmon kívül zajlik a „népi-nemzeti” forradalom is, ám a kétféle forradalomnak eggyé kell válnia. Amíg ez nem történik meg, addig mindig táptalajra lel az urbánus-népi ellentét, s az ehhez hasonlatos szerencsétlen torzítások. AZ EPIKAI MŰVEK TANULSÁGA Az irodalomba való kényszerű — de megkönnyebbült sóhajtással fogadott — visszavonulása után Veres Péter gyors egymásutánban írja regényeit, elbeszéléseit, amelyek két nagy témavilágot ölelnek fel. Az egyik a paraszti múlt, a másik a nemzeti jelen. A „nemzeti” jelző itt persze nem az adott társadalom ideológiáját jellemzi, hanem szociologikusán értendő, és Veres Péter szándékára utal: a múltban csak a parasztság írója és egy eljövendő nemzeti társadalom ideológusa volt, az új rendszerben immár az egész jelen társadalom írója kíván lenni. Az alábbiakban nem lépünk fel azzal az igénnyel, hogy epikai munkáinak irodalmi, esztétikai értékelését elvégezzük. Nemcsak azért nem, mert az eddig erre vállalkozók általában már beleütköztek a fényibe: műveinek értékei — bármily jelentősek — nagyobb részt nem irodalmiak. Sokkal inkább azért nem törekszünk teljes értékelésre, mert célunk továbbra is a tág értelemben vett Veres Péter-i nemzetszemlélet elemeinek nyomon követése. így előfordulhat pl., hogy irodallmi- lag értékesebb műveket a témánkat jelentő gondolatkör alakulása szempontjából kevésbé értékeSmék mondunk, s fordítva. Megtörténik, hogy néhány olyan gondolatot, amelyek az író publicisztikájában is fontosak, epikus műveiben viszontlátunk, de némileg megváltozott tartalommal. Valójában nem e gondolatok (vagy gyakran gondolattá nem is vált szemléleti rétegek) színeváltozásának vagyunk tanúi — az eltérés látszatát az epikus műfajoknak a publicisztikáétól eltérő fénytörése, másféle és mélyebbre hato-ló sugárzása kelti. Példaként a közösség kardinális fogalmát említhetjük. A publicisztika közérthetőségre törő, egydimenziós nyelvében a közösség, nemzeti közösség, szocialista közösség, stb. fogalmak értelmezése, s az író közösségi szellemének igenlése vagy elvetése nem so'k fejtörést okozhat az olvasónak. Veres Péter epikus munkáiban is megvan a publicisztikus értelmezés lehetősége (és csapdája), ám az érzék1 megformáltságú társadalomkép szövetében a közösség fogalmának és a közössé!*' 911
