Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 8. szám - Kovács József: A Magyar Szent Korona (tanulmány)

A MAGYAR SZENT KORONA (ESETLEGES) TÁJOLÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI

DÉL

ÉSZAK

a) a „teremtés alapállása” szerint

c) a kereszt szerint

b) az imádkozás szabálya szerint

c) a kereszt szerint

Van azonban egy olyan ikonográfiái szabály 'is, amely szerint Krisztus mindig keletről néz nyugatra, „hogy aki kér és imádkozik szükségszerűen kelet felé forduljon”. így Szent Ambrus, Szent Aflhanasziosz stb. — Ebben az esetben Tamásnál lenne a kelet és Bertalannál a nyugat.

És tájolható-e a Kereszt? Értelmezése szerint igen. Finmicus Maternust (4. sz.) idézem: „E 'jelnek a vízszintes és függőleges szarva tartja fönn az eget, rögzíti a földet; a kereszt két oldalsó ága elérd a keletet, alátámasztja a nyugatot, és ágy az egész Világ három ponton megerősítve... (A pogány vallások tévelygéséről, 22; Bollók János fordítása. Bp., 1984., 98. old.). Hasonlóképpen ír Seduiiius is (6. sz.) a Húsvéti Ének 5. részében. A Keresztnek ilyesfajta szemlélete továbbél még a középkorban is, nemegyszer a templomok tájolásánál kap szerepet. — Az idézett elgondolás szerint a Keresztnek a vízszintes ága mutatná a kelét—nyugati irányt.

900