Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 8. szám - Volly István: Bartókné Pásztory Ditta (pályakép II.)
jes nyugdíját, zeneszerzők és zeneterjesztők jutalmazására hagyta igen jelentős va- lutáris pénzvagyonát. Az „emlékszoba” gondolata szóba került a hagyatéki tárgyaláson és utána szinte közüggyé terebélyesedett. Dr. Gergely János írta Párizsból: — „Soha nem felejtem el, milyen kedves egyszerűséggel fogadott: a Krisztina körúti lakást ima Emlékháznak tekintem és szívből óhajtom, hogy annak nyilvánítsák.” Jugoszláviai levél: — „Bartók szülőföldjéhez közel lakom, Nagybecskereken, Nagyszentmiklós mellett. Bartók bútorait, amelyen műveit írta, özvegye megőrizte. Ezt a lakást őrizzük meg, mint Bartókné Pásztory Dittia Emlékházat.” — írta Beszédes Zoltán test- nevelési főiskolai hallgató. — „Helyeslem^ hogy legyen emlékház, tudományos-néprajzi profillal, nem pedig másodrendű tárgyi 'emlékek bemutatásával” — követeli dr. Katona Imre egyetemi docens. — „Több még működő Bartók-tanítvánnyal és tisztelővel együtt (kérjük, hogy a művésznő elárvult Iákása — a Bartók-i hagyatékkal, értékekkel, népművészeti emlékekkel megmaradjon és esetleg egy Bartók Béla — Pásztory Ddtta Emlékház legyen belőle” — kérte Fehérvári Sándorné zeneigazgató Kapuvárról. „Győr összes zenetanára csatlakozik ehhez a kérésihez” — írta Gay Boldizsár, hasonlóképpen Nyíregyházáról Danes Bajos szakfelügyelő. — „Bartók Bé- láné Emlékház ügyében egyetértve tájékoztatom a megyei lapot is” — közölte Szilaj Gyula az énekkarok megyei titkára Tatabányáról. „Kérjük, hogy a pályaudvar közelében létesüljön, hogy a vidéki diákok, akik Pesten járnak, látogathassák, ugyanis a Bartók Archívum távol esik.” — írták Cserkuthy Sándor igazgató, népművelő, és a dunántúli Csősz falu tanárai, diákjai. Ez a fiatalság Óhaja és ímeg is valósítható. Mindenképpen az ifjúság feladata, hogy emlékét méltóképp megőrizze, Péteré pedig, hogy külföldi kapcsolataival összegyűjtse és hozzáférhetővé tegye lemezen, kazettán Bartók és Ditta minden fellelhető hangzó emlékanyagát. Idehaza Bartók János megkezdte a gyűjtést. A remekművek akkor végleges értékűek, ha a kottába nem jelezhető előadásmódjuk, hangsúlyok és színezéseik, időértékeik is hagyományossá válnak, és ebben Dittának zenetörténeti szerep jutott. UTÓSZÓ Bartók a legnagyobb magyarok egyike, élete több világrészben bonyolódott, miként Rákóczié, Kossuthé. Budapesten a Néprajzi Múzeum fonográftárában és a Zeneakadémián 1924—40 között láthattuk őt, ritkán beszéltünk vele. Könyvajándékával tüntetett ki. Halála után „Bartók nyomában” jártunk, itthon és négy világrészen, ezt később Ditta is segélyezte. Adataink eredetére, közlőjére megfelelő helyen utalunk. Anatoliában M. Csapó BPirosika járt, Európa-szerte ‘és a dunántúli utakon együtt, Maroeoban és Észak-Aimerikában egymagám. Dittával az 1950-es évektől mind sűrűbben érintkeztünk, a Serly-látogatások során 'bensőséges közvetlenséggel is. Különös hálára kötelezett, amikor ötven éven át felhalmozódott fonográfos és helyszíni lejegyzéses gyűjtéseim könyvvé formálására — Karácsonyi és Mária-énekek, 1982. — nyugdíjas koromban havi 1000,— azaz három évre 36 000,— forintot utalt ki, majd bénulásomkor betegsegélyt, végül a II. kötet megírására is segély-ígéretét vehettem, a kiutalást tragikus halála megakadályozta. Forrásul használtuk a gazdag irodalomból leginkább ifj. Bartók Béla: Apám életének krónikája, 1981 c. könyvét, főleg az időrendi eligazításnál. Jelen cikk csak életrajz-vázlatnak tdkinthető, feljegyzéseink, dokumentumaink egy (könyvre elegendők. Társíró a megfelelő helyeknél M. Csapó Piroska tanár, Győr. Köszönetét mondok Denis Dille Bantók-butatónak és dr. Messiik Márta jogtanácsosnak több eligazításért, tanácsért. Budapest, 1984. március 25. £84
