Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 8. szám - Volly István: Bartókné Pásztory Ditta (pályakép II.)
karjára. Dita szelíden mondta: — ..Elfogadom, mert tudom, (hogy férjemnek szól.’' Pardavi kérte, hogy gimnáziuma zenekara felvehesse Bartók nevét. — „örülni fogok néki — felelte Ditta —, de ezt Béla fiától kérje.” Serly Tiibor mozgékonysága, viliódzó kezdeményezéséi gyakran megnevezették Dittát. 1976. október 31-én mondja: „Gyerünk kantáinál” Ditta születésnapja volt, dehát hölgyeknél ezt idővel már nem szokás emlegetni. A Moszkva térd virágbolt szegfüveivel karunkon becsöngettünk, és mikor ajtót nyitott, kántáltunk: „Most érkeztünk ez helyre, / Holnap megyünk Keszthelyre, / A versemet, énekeimet / Mondom kedvemre! / Áldás szálljon e házra, / E háznak gazdájára, / Mi eljöttünk köszöntem / Ditta napjára!” Ditta már „Keszthely”-nél nevetett, mert éppen oda készültünk. Saját sütésű süteménnyel kedveskedett. Débreeemben az ország egyik legrégibb zenetermében is jártunk. Eredeti padlóján Kossuth Lajos is járt. Gulyás György világjáró énekkarával Viszont az ország legmodernebb zeneiskolájában találkoztunk és két zongorán Ditta és Camensoli Mária játszott. Filmfelvétel is készült róluk, sorsáról nem tudunk. Keszthely kétszáz éves arany-barokkpompájú terme azonban mindennél jobban gyönyörködtette Dittát, Serlyt és Frid Gézát, a volt Bartók-tanítványt Amsterdámfoól. A két fekete zongorát körülülte a hallgatóság és mögöttük állt a gyermekkar koszorúja. Ditta és Comensoli Mária játéka után a két világjáró magyar — a zsúfolt teremben — leült a márvány lépcsőre, humoros élményeiket mesélték Bartókról, Kodályról, némelyükben Ditta is szerepelt. Serly két angol-amerikai karácsonyi énekéből szőtt quodlibetje zárta a dunántúli hangversenyeinket. Ilyenkor Serly vezényelt a zongoránál, a gyermeksereg énekelte Fehérvári Sándomé bákedal-szövegét: „Mikor eljő a karácsony és a béke”... Kapuvár után Ditta érdeklődésére a hiöveji népművészek elmondták a csipkéjük történetét, első díjat hoztak a brüsszeli világkiállításról, és egyik remeket Ditta kapta. Később szobájában a Bartók-gyűjtésék mellett 'gyönyörködhettünk tbenne. DITTA UTOLSÓ KARÁCSONYA „Kiskarácsony, nagykarácsony” — éneklik manapság már az óvodások is. 1980- ban ezen a címen karácsonyi népi játékokat mutattak be vidéki csoportjaink a Józsefvárosi Nagytemplomban Vasárnap délután, 'karácsony 'előtt. Dittát érdekelte, de 20 fokos hidegben odamenni veszélyes lett volna. Miután dr. Lékai 'László bíboros prímásunk megköszönte a vidéki csoportok fáradozását és kedvesen búcsúzott a gyermekszereplőktől — a vidéki csoportokat kisbuszba, autójukba ültetve elmentünk „Ditta nénit” látogatni a Krisztina körút 17wbe. — „Szabád-e köszöntoni a balatonberényi öreg betlebemesekniek?” — hangzott a lépcsőházban és Ditta mosolyogva tárta az ajtaját, telefonértesítésre Imár várt bennünket. Két 60 éves „Angyal” behozta a .méteres, kéttomyos „betlehemet”, három kenderlhajú-S'zakállú „Pásztor” csörgés bottal ballagott fel-alá és elmondták .ősi rigmusaikat, aztán énekeltek. Erre a „bábtáncöltató” a két székre gondosan elhelyezett és kivilágított betlehem mögé elbújva, előrenyújtva két jókora faibabát, az „Angyalkát” és „Pásztort” táncoltatta, aztán „Heródest” és az „Ördögöt”, végül a „Sekrestyést”, aki vékony hangon kérte az alamizsnát a középkori játékszokás szerint. Egy „Kossuth” került a perselyébe, „Bartók” akkor még nem volt. Csilingeltek odakint és következtek a vitnyédi bölcsőringató, foőszoknyás „angyalok”, „József” lés „Mária”, aki letérdelve ringatta a kisbölcsőben a Jéausika bábát. Barokkosán hajlított dallamokat zengedez- tek. Ditta néprajzi hanglemezről ismerte, Bartók vétette hanglemezre 1938-ban a mostani „angyalok” nagymamáival. — „Milyen szép ima is — élőben!” — súgtuk halkan Dittának. De már a balatonberényi „három király” énekelte „Szép jel és szép csillag...” A „csillagénöknől” a mohácsi Vész után, Buda elfoglalása előtt éppen Somogyiból írt 'levelet Hédervári Lőrinc, hogy gyermekének megszerezze. Befejezésül a sajtópetri kántáló asszonyok énekeltek karácsonyi köszöntőt olyanféle dal Iámon, mint Ditta kedves népdala: „Erdő, erdő, de magos a teteje”, mely Bartók 882
