Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 8. szám - Volly István: Bartókné Pásztory Ditta (pályakép II.)

karjára. Dita szelíden mondta: — ..Elfogadom, mert tudom, (hogy férjemnek szól.’' Pardavi kérte, hogy gimnáziuma zenekara felvehesse Bartók nevét. — „örülni fogok néki — felelte Ditta —, de ezt Béla fiától kérje.” Serly Tiibor mozgékonysága, viliódzó kezdeményezéséi gyakran megnevezették Dittát. 1976. október 31-én mondja: „Gyerünk kantáinál” Ditta születésnapja volt, dehát hölgyeknél ezt idővel már nem szokás emlegetni. A Moszkva térd virágbolt szegfüveivel karunkon becsöngettünk, és mikor ajtót nyitott, kántáltunk: „Most ér­keztünk ez helyre, / Holnap megyünk Keszthelyre, / A versemet, énekeimet / Mon­dom kedvemre! / Áldás szálljon e házra, / E háznak gazdájára, / Mi eljöttünk kö­szöntem / Ditta napjára!” Ditta már „Keszthely”-nél nevetett, mert éppen oda ké­szültünk. Saját sütésű süteménnyel kedveskedett. Débreeemben az ország egyik legrégibb zenetermében is jártunk. Eredeti pad­lóján Kossuth Lajos is járt. Gulyás György világjáró énekkarával Viszont az ország legmodernebb zeneiskolájában találkoztunk és két zongorán Ditta és Camensoli Má­ria játszott. Filmfelvétel is készült róluk, sorsáról nem tudunk. Keszthely kétszáz éves arany-barokkpompájú terme azonban mindennél jobban gyönyörködtette Dit­tát, Serlyt és Frid Gézát, a volt Bartók-tanítványt Amsterdámfoól. A két fekete zon­gorát körülülte a hallgatóság és mögöttük állt a gyermekkar koszorúja. Ditta és Comensoli Mária játéka után a két világjáró magyar — a zsúfolt teremben — le­ült a márvány lépcsőre, humoros élményeiket mesélték Bartókról, Kodályról, né­melyükben Ditta is szerepelt. Serly két angol-amerikai karácsonyi énekéből szőtt quodlibetje zárta a dunántúli hangversenyeinket. Ilyenkor Serly vezényelt a zon­goránál, a gyermeksereg énekelte Fehérvári Sándomé bákedal-szövegét: „Mikor eljő a karácsony és a béke”... Kapuvár után Ditta érdeklődésére a hiöveji népművészek elmondták a csipkéjük történetét, első díjat hoztak a brüsszeli világkiállításról, és egyik remeket Ditta kapta. Később szobájában a Bartók-gyűjtésék mellett 'gyönyör­ködhettünk tbenne. DITTA UTOLSÓ KARÁCSONYA „Kiskarácsony, nagykarácsony” — éneklik manapság már az óvodások is. 1980- ban ezen a címen karácsonyi népi játékokat mutattak be vidéki csoportjaink a Jó­zsefvárosi Nagytemplomban Vasárnap délután, 'karácsony 'előtt. Dittát érdekelte, de 20 fokos hidegben odamenni veszélyes lett volna. Miután dr. Lékai 'László bíboros prímásunk megköszönte a vidéki csoportok fáradozását és kedvesen búcsúzott a gyermekszereplőktől — a vidéki csoportokat kisbuszba, autójukba ültetve elmen­tünk „Ditta nénit” látogatni a Krisztina körút 17wbe. — „Szabád-e köszöntoni a balatonberényi öreg betlebemesekniek?” — hangzott a lépcsőházban és Ditta mo­solyogva tárta az ajtaját, telefonértesítésre Imár várt bennünket. Két 60 éves „An­gyal” behozta a .méteres, kéttomyos „betlehemet”, három kenderlhajú-S'zakállú „Pász­tor” csörgés bottal ballagott fel-alá és elmondták .ősi rigmusaikat, aztán énekeltek. Erre a „bábtáncöltató” a két székre gondosan elhelyezett és kivilágított betlehem mögé elbújva, előrenyújtva két jókora faibabát, az „Angyalkát” és „Pásztort” tán­coltatta, aztán „Heródest” és az „Ördögöt”, végül a „Sekrestyést”, aki vékony han­gon kérte az alamizsnát a középkori játékszokás szerint. Egy „Kossuth” került a perselyébe, „Bartók” akkor még nem volt. Csilingeltek odakint és következtek a vitnyédi bölcsőringató, foőszoknyás „angyalok”, „József” lés „Mária”, aki letérdelve ringatta a kisbölcsőben a Jéausika bábát. Barokkosán hajlított dallamokat zengedez- tek. Ditta néprajzi hanglemezről ismerte, Bartók vétette hanglemezre 1938-ban a mostani „angyalok” nagymamáival. — „Milyen szép ima is — élőben!” — súgtuk halkan Dittának. De már a balatonberényi „három király” énekelte „Szép jel és szép csillag...” A „csillagénöknől” a mohácsi Vész után, Buda elfoglalása előtt éppen Somogyiból írt 'levelet Hédervári Lőrinc, hogy gyermekének megszerezze. Be­fejezésül a sajtópetri kántáló asszonyok énekeltek karácsonyi köszöntőt olyanféle dal Iámon, mint Ditta kedves népdala: „Erdő, erdő, de magos a teteje”, mely Bartók 882

Next

/
Oldalképek
Tartalom