Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 8. szám - Volly István: Bartókné Pásztory Ditta (pályakép II.)
a szólamok is bejegyezve, és a Lap alján: „Vége.” Ez Serlyt megdöbbentette... Hosszasan beszélgettek a műről, hogy még mi nincs beírva, a dinamika, a tempók és az utolsó 17 ütem hangszerelése. Bartók szóban vázolta elképzeléseit. Serly és Ditta is hallgatta. Serlyné még derűsre is fordította Bartók kedvét, lévén ápolásban járatos pszichológus. Serlyék pár napra visszamentek tengerparti nyaralójukba. Ott olvasták az újságot: Bartók szeptember 26-án déli 12 tájiban a közeli közkórház vaságyán elhunyt. Ditta és Péter volt jelen. Ditta végleg összetört. 42. évében felöltötte a gyászt, hosszú özvegységre. Miként egykor anyukája és anyósa tette. New Yorktól mintegy 70—80 kilométerre, az unitárius Páfrányszirt Temetőben kisded csapat kísérte a gödörig az urnát. Ditta Serlytől kért kölcsön 300 dollárt taxiköltségre, hogy a sírig kísérhesse egyetlen pártfogóját, férjét és művésztársát. Serly mindig magánál őrizte ezt a szomorú dokumentumot. Péter a befejezetlenül maradt III. zongoraversenyt elvitte Serly lakására, azzal, hogy apja óhaja szerint ő fejezze be. Serly kézírása hasonlított Bartókéhoz. Nem akarta, hogy elterjedjen a hír a mű csonkaságáról. Ügy írta be a hangokat, mintha Bartók tette volna. Pór hét múlva Bátor Viktor újságcikkben megvádolja Serlyt, hogy „meghamisította Bartók kéziratát!” Serly nyugodtan válaszolt a következő vasárnapi újságban. Megindokolta, hogy miért és hogyan pótolta a hiányzó 17 ütemet. A sajtó felkapta a történetet, és napok alatt fölröppent a romantikusan fogalmazott nagy mondat: „A mester kezéből kihullott a toll, a tanítvány felvette, és befejezte a remekművet.” Talán ez volt az első alkalom, amikor Bartók neve napok alatt körüljárta a földgömiböt. DITTA HAZATÉR Péter katonaévei jogán amerikai állampolgárrá vált, de Ditta tartózkodási engedélye 1947-ig volt érvényes. Elárasztotta az Egyesült Államokat a menekültek tömege, tanítvány, hangverseny nem kínálkozott. Ditta öccse, Pásztory Jenő bányagépmérnök Budapesten albérletet szerzett, a Tanács krt. 24. IV. emeletén két szobát, és talán kissé felelőtlen ígéretekkel Dittát Budapestre 'hívta. Ditta anyukája miatt jött haza. Hajón ment el, most repülővel jött, ahogy Bartók vágyta „haza, de végleg”. Ütibőnönddel öocséhez szállt, albérlőhöz mint egy „ágybérlő”-ként. Kiutaltak számára egy lipótvárosi lakást, de lakóval, akit törvény szerint cserelakásért lehetett volna kitelepíteni. Erre nem volt pénz. Kapott 280 forintot havonta: ezt nem is tudjuk, minek nevezhetjük? Bartók János közbenjárására, aki az akkori Nemzeti Parasztpárt tagja volt, Erdei Ferenc miniszter és felesége, Majláth Jolán sürgetésére Bartókné havi járandóságát később fokozatosan 2000-re emelték, mely akkortájt megfelelt a főiskolai tanári nyugdíjnak, vagy egy tanári-tanítói fizetésnek. Ditta kétségbeejtően sovány, fáradt és fásult. Egy hónapig a budai Palánta utca 21-ben is lakott. Bartók János ifjú felesége, Keresztes Gabriella a kétszobás lakásuk egyik szobáját megosztotta Dittával. ... „FECSEG A FELSZÍN, HALLGAT A MÉLY .. Híre járt, hogy Kodályék zongoratanári állást ajánlottak Dittának, de nem fogadhatta el, hiszen nem volt oklevele, tanári gyakorlata, enélküil csak lenézték volna. Megoldhatatlan gondokkal küzdött, lefogyott, kimerült. Anyukája a cseh határon túlról nem ápolhatta egyetlen lányát, írt tehát Miskolcra Gabriella húgának: „Vedd magadhoz pár hétre, amíg összeszedd magát!” A pár hétből közel két év lett. A rimaszombati nagynénikééket 1946-iban kitelepítették Magyarországra. Fábián Vilmos gimnáziumi igazgató és felesége nyugdíj és bútoraik nélkül két batyuval érkezett Miskolcra. Az akkori városvégén kapott kertes, de belövéses szükséglakást. Pénztelenségükben maguk födelezték és csak a kicsi hálószobát fűtötték. Néhány bútorukat átcsempészték lovaskocsin Rimaszombatból. A több nyelvet beszélő 874
